Standard méretű, szálkásszőrű tacskó kutya veszélyes lehet macskákra?

Nevelés kérdése, meg kicsit jellemé is. Mi "örököltünk" egy szálkás tacsit vadász családból, kiskorában kifejezetten vadászatra nevelték, elég agresszívan sajnos, ezért félős lett, így továbbadták nagyapámnak, náluk igazi mamakedvence kanapékutya lett, a kertbe tévedő macskákat megugatta, de ennyi. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy sajnos összeakadt egy nagyon pici cicával, játszani akart vele (látták messziről, tényleg nem bántani akarta), és baj lett belőle, sajnos későn értek oda mamáék.

Mikor a nagyszülők betegek lettek, akkor került hozzánk. Itt akkor már volt 2 macska + a szomszéd átjárós cicái. Mi nagyon keményen rászóltunk, ha bármelyiket kergetni akarta, elég hamar le is szokott róla. A mi nagy macskánk meg elrendezte, amikor piszkálta, levágott neki pár pofont és onnantól kezdve tiszta volt a rangsor.

Ez volt 3 éve, azóta került ide új kiscica is, de a tacskónak eszébe sem jut bármelyiket bántani vagy kergetni, igaz, a macskákkal nem játszanak együtt, de elvannak egymás mellett tökéletesen. Ha véletlenül egy falat kaja leesik és megy érte a "harc", akkor viszont a macska a domináns, a tacsi inkább elvonul. :)

De a macskák inkább csak egymással hömpölyögnek meg verekszenek, a kutyáknak nem sűrűn szoktak nekimenni. Ha viszont mégis így játszanak, akkor azt a kutya is tudja, hogy játék.

Nincs egyébként túl sok kutyafajta, ami kifejezetten veszélyes lenne a kisebb állatokra, a hobbicélból tartott vadászkutyák sem. Csak ha erre nevelik... A huskyról hallottam egyedül, hogy nagyon nehéz leszoktatni a vadászatról.

Igazából minden tacskós ismerősömnél van macska is és mindenhol kijönnek egymással.

Ha kölyökként kerül a családba a kutyus, akkor meg szerintem abszolút nincs mitől félni.

Örökbefogadáson nem gondolkoztál? Egy csomó olyan állatvédő szervezet van, ahol meg tudják mondani, hogy kompatibilis-e a kutyus macskákkal is, mert az ideiglenes befogadónál esetleg az is van. Egy felnőtt állat esetében hirtelen változásokra már nem nagyon lehet számítani, de egyébként a kölyköknél szerintem a nevelés fontosabb, mint az ösztönök.

Meg hát a macskától is függ az összeszoktathatóság, ha ő utálja a kutyákat, akkor annak könnyen lehet balhé a vége, és abból nem biztos, hogy a cica jön ki jól. Próbáltad már, hogy a macskáid mennyire tolerálják a kutyákat?

2 standard szálkás tacskóm van. Az egyik kölyök kora óta nálam van, őt kicsi korától arra szoktattam, hogy ne bántsa a macskát, soha nem is volt semmi baj vele. A másik befogadott 10+ éves, 1 éve került hozzám. Az elején próbálkozott "játszani" a macskával, de a következetes tiltás nála is megtette a hatását. Ha nincsenek is jóban, de már képesek 1-2 méter távolságon belül is kulturáltan viselkedni. Azért még rajtuk tartom a szememet, mert a macskában is benne van a k*r*aság és előfordul, hogy ő provokálja a kutyát.

Ebben a fajtában ugyan megvan az erőteljes vadászösztön, de nagyon gazdacentrikusak és megtennének mindent, hogy boldoggá tegyék a gazdájukat. (mármint, az, amelyik helyesen van nevelve)Mivel nagyon konok fajta én úgy vettem észre, hogy pozitív megerősítéssel sokkal többet el lehet náluk érni, mint erővel és büntetéssel. Persze néha erre is szükség van, de én nem ezzel értem el sikereket, hanem a nagy dicséretekkel és simogatásokkal.