Életünk első kutyájának milyen faját ajánlanátok?

1: azért vannak olyan dolgok amit az ember maga nem tud elöre. Pl. nálunk cask az utóbbi hónapokban 3 németjuhászt láttam leadva, mert ugye szép kutyák, sok mindenkinek nagyon tetszenek, de nem mindenki bír vele, mert sok köztük az önfejü és domináns. Nekem nem az elsö van, de én is nehezen bírok vele. Pl. elsönek labradort szoktak ajánlani. Az is tud gyagyás lenni, nem ahol ismerek labradort, nem igazán akar domináns lenni.

Persze 1000 a lehetöség, sokat kell beszélni kutyásokkal, melyik fajta milyen, vérmérsékletü és melyik tetszik.

“de nem mindenki bír vele, mert sok köztük az önfejü és domináns.”

Ezért írtam, hogy olvassanak utána a fajta jellemzőinek. A NJ munkakutya, sok törődést, erős gazdát igényel, és ezt mindenhol le is írják róla. És ez így van az összes többi fajtával. Akit IGAZÁN érdekel valami, az nem mással keresteti meg.

Nekem két vizsla jellegű mixem van "első kutyának".

A fajta jelleget jó tudni, mert mást várhatsz egy pulitól, mint egy vizslától, de nagyon nagyok az egyéni eltérések.

Nekem az jött be (amitől a "profik" sikítófrászt kapnak), hogy olyan kutyát választottam, ahol az első pillanattól megvolt a kölcsönös kíváncsiság, rokonszenv. Ez arra jó, hogy az első napok nehézségein átsegít. Ha te nem tetszel a kutyának, várhatóan gyorsan megszeret hiszen "ez a dolga" (Ide lehetne etológiai fejtegetést írni a függésről, de minek). Első kutyának nagyon nagyot (nehéz kezelni) és nagyon kicsit (törékeny) nem választanék.

A vizsla, labrador, puli és ezek mixei lehet jó kiindulás, de egy "ki tudja milyen fajtálból" összerakott mix lehet épp olyan szerencsés választás.

Nekem a két egyformának látszó vizsla jellegű kutya viselkedése nem is hasonlít...

Első kutyának semmi esetre sem ajánlanék kettőt. Össze tudjak játszani, a fegyelmezés klasszisokkal nehezebb. Példa:

Kiszúrják, hogy nyitva a konyhaajtó (A konyha tabu). Az egyik berohan. A másik a lábam előtt keresztbe áll...

Menhelyi felnőtt kutya.

Nem sintértelepi, mert ott semmit nem tudnak a kutyákról. De egy vmire való menhelyen kiismerik, kezelik, gyógyítják, rehabilitálják a kutyákat és csak a legmegfelelőbb jelöltnek adják örökbe, illetve segítenek a későbbiekben, ha gond adódna. Bár nehéz hozzá jutni, mert ők valóban figyelnek, ismerik a kutyákat, szóval ott tudod mit kapsz. Ezerszer egyszerűbb, mint egy kölyköt nevelni, etetni napi 5x, orvoshoz vinni kéthetente, fizetni a sok kiadást, mintha egy felnőtt kutyát visztek, akivel összebarátkoztok és örökké hűséges, szeretetreméltó társatok lesz.

Tapasztalat.

Ha keresgéltél - gondolom - a retrieverekbe már belefutottál. Előrebocsátom, hogy elfogult vagyok velük szemben :), mert labradorunk is volt és az egyik kutyánk most is golden. Ha vállaljátok bent a gyakori takarítást (2 rétegű bundájuk van, vedléskor durván hullik) és a rendszeres sétákat, játékot, tanítást, valamint nem várjátok el, hogy jó házőrző legyen (jelezni jók, de őrizni...), akkor jó választás lehet.

Ami most eszembe jut, hogy gond lehet:

- Divatos fajták, sokan szaporítják, ezért fontos, hogy megbízható helyről hozzátok!

- Ha megvan a tenyésztő, nézzétek meg a felmenők szűrési eredményeit is, mert néhány betegség gyakoribb náluk (diszplázia, szembajok), de azért messze vannak egy francia buldogtól ilyen téren.

- Főleg labradorból van munka- és küllem vonal is. A munkások általában több foglalkozást igényelnek (nekünk mondjuk régen pont egy kevésbé aktív munkavonalas kutyánk volt).

- Bármilyen aranyosak, barátságosak, attól még a gazda fejére tudnak nőni. Egy 30+ kilós neveletlen kutya kellemetlen tud lenni.

- Az előbbi két pontból következik, hogy fontos a sok mozgás és a tanítás. Egyedtől is függ, de általában aktívak (nem annyira, mint a vizslák) és szeretnek tanulni. Ha a gazdi nem foglalja el őket, elfoglalják ők magukat és ezzel senki sem jár jól.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Jó kutyázást!