Kutyabolond vagyok?

Sajnálom, hogy így viselkednek veled. Attól, hogy nincs gyereked még lehetnek jó tanácsaid.

Nem tudnál elköltözni otthonról? Ez borzalmas érzés lehet. Hány éves vagy?

Próbáljmeg beszélni a szüleiddel, hogy téged ez bánt.

Azert tartanak kutyabolondnak, mert egyre tartod az ember gyereket a kutyaval. Általános (mondhatjuk normalisnak is) esetben mindig a fajtasainkat tartjuk elobbre. Tehát, hiaba mondod hogy a kutya olyan mint a gyereked, mert nem az. Mivel nem volt még gyereked, nem erzekeled a ketto kozott a különbséget. A kutya nem ad neked viragot anyaknapjan, nem lehetsz ott az óvodai ballagasan, nem mondhatja el neked hogy megint szakitottak a barátnőjével, vagy hogy fél az erettsegitol es meg sorolhatnam. Ha neked ezek nem hianyoznak nem baj, minden ember mas. De ne kerd oket hogy a tulajdon gyereküket vagy unokajukat egy lapon emlegessek a kutyaiddal. Igen, a kutya is szeret teged, tanithatod, es erezheti ha bajod van. De sose lesz ember. Masreszt miert kene hogy anyadeknak kepei legyenek a kutyaidrol? Nekik a kutya haziallat, meg lehet csaladtag is, de nem ember. Raadasul a tied, oket nem fűzi hozzajuk semmi erzelem. Tovabba miert is kellene a kutyaidat az asztal melle ültetni mikor egyutt van a család? Ilyenkor egymassal kell foglalkoznotok, szülő, gyerek, unoka. Ok nem arra kíváncsiak hogy hogy ül melletted a kutyád, vagy hogy vakkant a kajáért, vagy hogy hogy fekszik oda mindenki lábához.

Es igen, nekem is van kutyam. Családtag is. De csaladi ebednél nem sertepertel az asztal körül, szüleimnek nincs rola kepe, es nem mondom azt sem hogy a gyerekeim, mert hat nem azok. De attol meg családtagok.

Arrébb tolta, nem lett a kutyádnak semmi baja. Attól sem lesz baja, ha el kell különíteni a gyerektől, nyilván nem minden nap vannak ott vendégségben...

Én is családtagként kezelem a kedvenceimet, de amit csinálsz, az nevetséges és szánalmas.

"Sosem erdeklodnek a kutyaimrol,mindig ocsem gyerekeit emlegetik"

És mit kéne érdeklődni a kutyáidról? Mondd csak, Fifike sz.rt e ma már? Vagy mit szeretnél?

Otthon laksz, tegyél ki képeket a kutyáidról, ha akarsz. De ne a gyerekek fotói helyett.

Egyetértek a szüleieddel: adja az ég, hogy sose legyen nagyobb gondod annál, minthogy a kutyáid nem asztal mellett étkeznek...

1. Ez inkább családi probléma.

2. A kutya nem a gyereked, akkor sem ha nincs gyereked. A kutya a társad, de nem te hordtad ki, szülted meg, emberként nem tudsz vele viselkedni.

3. A kutya sosem az asztalnál eszik.

4. Miről érdeklődjenek? Ha van egy vicces/érdekes sztori, azt csak te kezdheted el megosztani velük, de nem tudják megkérdezni, hogy mi volt az oviban/suliban stb.

5. Ha allergiás rá, akkor a kutyáid egyike sem hal bele, ha egy kicsit félre kell őket csukni. Kutyásként én is a szülőkkel értek egyet, inkább én alkalmazkodnék, mint sem gyógyszert szedessek egy gyerekkel...

6. Az emberi kapcsolatokhoz fel kéne nőnöd, mert nagyon gyerekesen kezeled a szituációkat, és azt hogy nem tudsz egy társaság tagja lenni, azt a kutyatartásra fogod.

7. Olyanba tényleg ne szólj bele, amiben nincs tapasztalatod. (Gyereknevelés)

8. Nem hibáztathatod a családod, hogy ők nem rajonganak a kutyákért, de az unokáért, gyerekekért igen.