Labrador vagy svájci fehér juhászkutya?

Korántsem beteges! Sőt! Sorra robbanak le a kortárs németjucik mellettünk, mi meg csak az éves oltásnál látjuk az orvost. Sokkal közelebb áll az egyenes háttal a régi őshöz, mint sok mai ilyen-olyan kedvenc.

Temperamentumban a svájci kb. ahogy az emberek elképzelik a kutyát. Kíváncs, de nem haverkodik. Távolságot tart az idegenektől, büszke és renkívül magabiztos. Engedelmes, de önnállóan viselkedik ha kell és ha megengedem neki. A legnagyobb hangja a svájcimnak van örzővédőn, de nem kattan be írányítható marad végig.

Egy kiváló házőrző kiscica az én kutyim mellett. A falka és területvédő ösztöne még az atlag felettinél is jobb. Ha a kerítésen bedugnak pl egy reklámújságot, hát az cafatokban végzi. Viszont utcán bárhová el lehet menni vele. Vonatozás, külföd, falunap, piac, bemutató fellépés, bármi jöhet, kifogástalanul viselkedik.

Nem egy játékkutya, kell hozzá némi sportosság. De nem is egy halálkutya. Ha rászánsz időt és türelmet, első kutyának is tökéletes. Ja és az utcán kb. 100 méterenként állítanak meg, hogy megcsodálják! 500 méterenként meg fotózzák.