Hogy lehet így megbízhatóan menhelyről kutyát örökbefogadni? (Bővebben lent)

Kérdező, azért azt vedd figyelembe, hogy a menhely nem tenyésztői kennel, csak épp ingyen kutyákkal... Ide sajnos sanyarú sorsú, elhagyott-kitett stb. ebek kerülnek be, idő nincs velük foglalkozni, és igen, pl. amelyiket verték kiskorában pl., azt nehéz munka lesz ismét emberhez szokatni - és ez a leendő gazdi feladata! Ismerik az állatokat melyik milyen, ez is igaz, és habitusának megfelelő gazdit is várnak értük. De nem mindig van így.

Te odamész, nem egy kész jó pedigréjű kutyát kapsz - ingyen! Meg mi az hogy visszavinni? Van rájuk garancia?

Sok menhely esetén - helyesen - nem hogy te mész reklamálni, hanem a menhely reklamál meg téged, hogy nálad nem biztos hogy adott eb jó helyen lesz.

Nincs csodamódszer. A változások onnan lehettek, hogy valahonnan jött a kutya, valamit mondtak róla, ezt kiírták, kiderült, hogy téves, helyesbítették.

Zorró kutyánk (bár sosem kérdeztem meg, hogy rövid, vagy hosszú o-val írja-e a nevét), különböző helyzetekben tudott cukimuki és vadállat is lenni. (gyorsan megtanulta, hogy csak a cukimuki viselkedés vezet jutalomfalathoz).

Lehet, hogy többarcú a kutya, egyszer ilyen, egyszer olyan.

Az egyetlen jó módszernek az ismerkedő találkozásokat látom, amikor te tudod eldönteni, hogy veled milyen a vadállat.

Egy menhelyen mindegyik kutya mást mutat, mint gazda mellett. Az egyébként nem agresszív kutya is lehet komolyan agressziós problémás a sok szressz miatt. A nagyon domináns, de kissé bizonytalan omegánakutathatja magát.

A menhelyen nincsenek meg azok az alap dolgok, amik a kutya egészséges mentális állapotához kellenek. Nem tud kötődni sem emberhez, sem másik állathoz, sem a területhez. Nincs állandóság. Igen, jellemzően ezek a kutyák rossz előéletűek, de a menhely sem segít nekik. Ott nincs kapacitás rehabra, megfelelő minőségű foglalkozásra. És bizony lehet, hogy ez akár végleg megváltoztatja a kutyát.

Elfelejtesz egy nagyon fontos dolog: A kutyák is éreznek félelmet, stresszt.

Amikor egy kutya menhelyre kerül, túlélő üzemmódba kapcsol, meg van szeppenve. És simán lehet, hogy az alapjában kekec kutya simán elvan a többiekkel, gazdihoz kerülés után pedig kinyilik a csipája.

Ismerek olyan kutyát, aki a bekerülésekor egy cuki volt, de a bezártság miatt konkrétan megkattant, agresszívvá vált, emberre állatra.

Több száz kutya esetén nincs kapacitás teljesen kiismerni egy kutyát, pláne ha mondjuk csak 2 hónapot volt a menhelyen, és azt sem tudják milyen volt az előélete.

Ez egy nagyon összetett dolog, és óriási a felelősség.

Sok kutya megváltozik, ha gazdához kerül.

Önkénteskedem, fél év alatt nagyon beleszerettem egy kutyusba, bárkivel össze lehetett rakni, kedves volt minden emberrel és lehetett póráz nélkül sétáltatni. Hazahoztam, azzal kezdte, hogy pár óra után bevédte a területét, neki akart menni a családtagjaimnak, majd a kutyáimmal is elkezdett k"csögösködni, az utcán meg meg is csípett valakit. Mivel velem végtelenül kedves volt, nem volt opció, hogy visszaviszem - pedig csak idibe volt-, elkezdtünk dolgozni a problémákon és már egész normálisan viselkedik, a családot megszokta, szereti, a többieket békénhagyja, egyikkel még játszik is és egész jól letisztáztuk, hogy nem kell megvédenie a képzelt veszélyektől.

Sok örökbefogadott kutyával volt így, valamelyiket visszahozták, valamelyikkel a nehezebb utat választották. Szerencsére olyan is van bőven, hogy egy "kutyázós" kutyának sikerült sok-sok hónap kemény, tréner aszisztált munka következtében más kutyákkal egy területen, póráz nélkül ellenie.

Mint már írták, a menhely nem tenyésztő, nincs beleszólása, hogy az onnan kikerülő kutyáknak milyen lesz a genetikája, idegrendszere, habitusa... A felelőtlen gazdák "szemetéből" gazdálkodik, őket kellene szidni, ha Buksi nem olyan lett, ahogy elképzelted.

Amúgy meg, ha itt az idő, legyél ideiglenes és ha megvan a kémia örökbefogadod a kutyust, ha meg nincs, más örökbefogadja.

Az orokbefogadas zsakbamacska valamilyen szinten, barki barmit mond. Ezert is gyulolom, amikor itt gyakorin romantizalva van ez az egesz, hogy mennyire konnyu es jo es ezek a kutyak a leghalasabbak. Es soha nincs leirva ennek az arnyoldala.

Persze, szamtalan pozitiv pelda is van, de nem minden sztori kedves es jo.

Nekem is van orokbefogadott kutyam, de en azt mondom, hogy soha tobbet a budos eletben nem merek orokbefogadni.

Imadom-szeretem, de iszonyu kinokat eltunk at (o is, en is), mire nagyjabol elviselheto kutya lett belole, aki nem akar tamadni minden aprosag miatt. Persze vissza nem vittem, nem lett volna szivem, inkabb rakoltottem egy kisebb vagyont (vagyis trenerekre), de legalabb megprobaltam helyrehozni, de en tobbet ilyet nem birnek vegigcsinalni, iszonyu stressz es izgulas az egesz. Az anyagiakrol nem is beszelve, azota sincs autom, pedig akartam 🤣

Nem fert bele, annyi plusz koltseg volt vele, egeszsegugyileg is.

Egyebkent en nem hibaztatom a menhelyet egy percig se, teljesen ertheto, hogy nincs kapacitasuk tokeletesen megismerni a kutyakat, illetve tenyleg az van, hogy naluk tok mashogy viselkednek, mint otthoni kornyezetben...De szerintem egy oriasi adag szerencse is kell az orokbefogadashoz. Hat sajnos nekem epp nem jutott ebbol, de egy haverom meg minden problema nelkul fogadott orokbe mar 3 kutyat is.

Szoval van ilyen is, olyan is.

Azt hiszem #3 válaszoló nagyon jól leírta a helyzetet.

Nekem is mentett kutyáim vannak és azt vettem észre, hogy kb 2-4 hónap alatt derül ki, hogy milyen is egy kutya igazából.

Nem kell romantizálni az örökbefogadást, vannak vagy lehetnek árnyoldalai is, de sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kutyát megpróbálják minél több élményhez juttatni az örökbefogadás után, mintegy kompenzálásként, ami nagyon nagy hiba. Viszik zsúfolt kutyafuttatóba, körbejárják velük a családot, hogy bemutassák, becsapják a kocsiba és ismeretlen helyekre kirándulni viszik, a sok új kutya, ember és helyszín a kutyákat sokkolja és bizonytalanná teszi, esetleg kellemetlen élményeket idéz fel bennük és ez kiválthat nem kívánt magatartást belőlük. Az első néhány hónapban stressz-mentes környezetre és pontos napi rutinra van szükségük, hogy kialakuljon a biztonságérzetük, kötődés az új gazdival és csak utána lehet fokozatosan stresszesebb helyzeteknek kitenni őket. Ez a módszer nálam mindig bevált.