Hány éves vagy és hány kutyád volt eddig?

jöttem felpontozni, mert valami zseni lepontozza a személyes válaszokat egy személyes kérdésre... a 11-est ennek ellenére jól hazavágták...

gyerekkorom óta volt kutyám, ez valahogy természetes volt. persze anyámék gondoskodtak róla, mert én pocsék gazda voltam, aki csak villogott a kutyával. aztán 16 éves koromban kaptam egy rotit, és onnantól merőben más lett a hozzáállásom. 12 évig volt az imádatom tárgya, és mióta elment-16 éve- azóta nincs saját kutyám.

22-es, köszi!

Én is felpontozok mindenkit.

11-es voltam.

25 vagyok, 3 kutyám van (még nem halt meg kutyám)

10 és 13 évesen kaptam az első kettőt, a harmadikat meg három éve fogadtam örökbe. Mindenkivel én foglalkozom a kezdetektől, szüleimnek "csak" fizetni kellett, meg a takarítást néha elhanyagoltam...

26 éves vagyok, most van az első 2 saját kutyám, mindkettő 1 éves. Egy törzskönyves és egy mentett.

Előtte gyerekkoromban mindig volt kutyánk, de ők a család kutyái voltak, nem csak az enyémek. Gyerekként, tiniként nem is tudtam volna teljes felelősséget vállalni egy kutyáért.

27, 1 kutya

Új helyre költöztem és rám tukmálta már első napon a szomszéd. Anyám elfogadta amikor épp nem voltam ott (pakoltam, akkor költöztem be) . R0hadtul örültem. Nem vitte vissza a tetű szomszéd.

Nem kellett senkinek se, keverék volt. Nagyon utáltam.

#1 vagyok, kifejtem kicsit én is

Körülbelül elsős koromban, mikor szüleim öreg kutyája meghalt, akkor fogadtam be egy kóborkutyát. Szabadon járt az udvaron, de egy nap sajnos elveszett. Az erdő szélén lakunk, szóval esélyes, hogy egy vadállat vitte el.

Utána volt egy labradorom 3 évig. Ő be volt már kerítve egy számára kialakított helyre, ahol kényelmesen elfért. Gyakran kiengedtük, egy nap sajnos nem tért haza. Összeverekedett a szomszéd kutyáival.

Jelenleg egy máltaim van, 5 éves. Velünk él a házban, nem hagyom, hogy bármi baja essék.