A beagle tényleg agressziómentes kutyafajta?

A fajtamentésnél nekem annak idején azt mondták, hogy a beagle az egyik legjámborabb fajta, ezért imádják állatkísérletekben is használni.

Persze azt el kell mondjam, hogy azon kívűl, hogy beengedték a barátságos kutyáik közé, nem sok tapasztalatom van a beagle-lel, meg amúgy ez valamilyen szinten egyedfüggő is. Viszont az biztos, hogy a fajta erősen makacs, vagyis hiába nem bánt, ha megy a feje után. Mindenképp nevelni kell.

Nem a fajta tesz egy kutyát agresszívvé, hanem a nevelés és a különböző behatások.

Volt régen beagle-m, azóta se találkoztam olyan barátságos és szelíd kutyával. Mindenkivel barátságos volt. A többi kutyával nyugodtan viselkedett. A legjobb cimborája egy macska volt, egy tárnyérból ettek és összebújva aludtak (minden macskával jól kijött egyébként, eszébe nem jutott kergetni őket).

Egy probléma volt vele, ha szagot fogott, nem volt az az erő, ami visszatartotta, ment az orra után, viszont ez a fajta jelleméből adódik, nem lehet egy vadászkutyán számonkérni, hogy vadászkutyaként viselkedik.

Az enyémnek a hátán fát lehetett volna vágnj,olyan jámbor és nyugodt volt.

Sajnos a macskám ütötte-verte. Mindkettő fiú volt. Pedig ő sosem volt agresszív.

Rengeteg agressziv beaglet lattam.

Nem fogad szot egy se a gazdajanak. A legproblemasabb kutya.

Én láttam párat, aki kutyákkal elég zsémbes volt, a többség viszont tényleg cuki volt és kerülte a feszkókat.

A szaporítás (és a küllem tenyésztés-ha "elvakult" a tenyésztő, de ez nagyon ritka) tud érdekes dolgokat kihozni a fajtákból sajnos...

7!

Az 5-ös vagyok. Gondolom,az agresszív beagle-k nem voltak naponta több órát sétáltatva erdőn-mezőn egy másik vadászkutyával,mint az enyém.

Úgy hidd el,mikor a réten elszakadt a nyakörve, és indultunk haza,a kövesút szélén a szájába adtam a pórázt,és úgy mentünk haza. Ő fogta az egyik végét,én a másikat. És tartotta hazáig. Mert én azt kértem tőle. Nem parancsoltam. Kértem. Ivaros kan volt,mint minden kutyám. Ja,amúgy nő vagyok, 18-20 lehettem akkoriban.

Ennyit a szófogadásról.

A legtöbb vadászkutyával akkor van baj,ha nem az ösztöneinek megfelelően tartják.

Én esőben, hóban mentem velük a réten,a nádasban,a tó mellett elhagyott utakon. Kergettünk fácánt,siklót,nyulat, találtunk őzcsapán kitett hurkot,amit természetesen leszedtem. Volt élmény, kiélhették a vadászösztöneiket.

A mai városi kutyák ugyanazok a vadászkutyák. És ezt sok gazdi NEM képes elfogadni. Nagyvárosban,panelban tartják a kutyáikat. Max a parkba,futtatóba viszik el sétálni pórázon. Ez egy beagle-nek semmi. Smafu. Frusztrált lesz és ideges. És igaza van.

Érdekes módon az én kutyám szót fogadott.

Sőt!

Amikor a spániel kanom már süket volt és vak, 10-15 éves koráig, csak annyit kellett a beagle-nek mondani,hogy "hol van Pamacs?", és addig ment a nagy udvaron,míg meg nem találta. Akkor futott hozzám boldogan,hogy ő milyen ügyes volt... régi szép emlékek..

Szóval csak azt akartam mondani,hogy NEM a kutyában van a hiba,ha a kutya nem működik.