Miért akar mindenki kölyökkutyát venni, amikor csomó felnőtt kutya van, akik közül választani lehetne, ingyen, vagy jelképes összegért?

Mindkettőnek megvan a maga előnye, annak is ha kölyökként kerül hozzád egy kutya, és annak is ha esetleg felnőttként.

Én végülis egy ugyanolyan kölyök keveréket választottam, mint amelyiket előtte kinéztem csak felnőttként. Én azért választottam mégis a kölyköt(mindkettőt elvihettem volna), mert ezek nagytestű kutyák és a felnőtt egyed rendkívül rosszul nevelt volt. Első kutyásként nem akartam, hogy beletörjön a bicskám, mert elég félelmetes is volt a nagyobbik.(óriássnaci keverékek)

Nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert most már csak magamban kereshetem a hibát, ha helytelenül viselkedik.

Viszont nem vagyok ellene annak, hogy felnőtt kutyát hozzak ki akár menhelyről is. Nagybátyáméknak segítettem is ebben, a választásban. Akkor viszont magam döntenék a viselkedése alapján. És előtte meg is sétáltatnám, hogy lássam, könnyen kezelhető-e!

Nyilván az lenne az ideális, amit te is szeretnél. De az emberek azt akarják, hogy egy kutya teljesen olyan legyen, amilyet szeretnének, ők alakítsák ki a személyiségét. Mint a gyerekek örökbefogadásánál is: a picikkel sokkal több a gond, mégis őket akarják.

Alapvető emberi természet, ez van sajnos.

Én azért hozok kölyköt mert célom van vele , és nem mindegy hogy hogyan nevelem.Egy felnőtt kutyának már vannak olyan berögzülései amit nem biztos hogy ki tudsz nevelni belőle (és itt most nem a szobatisztaságra gondolok) , és emiatt már nem felel meg a célkitűzésemnek.

Gondolom ezzel a dologgal azért nem vagyok egyedül , és igen ott a másik része hogy egy kölyök kutya azért aranyos , én is sajnáltam egy picit hogy a mostani kutyámnál kimaradtam ebből a kiskori bohóckodásból.

Egyszer fogadtam be az utcáról egy felnőtt keverék német juhászt. Jól megkajált egy kicsit játszott, egy éjszakát kibírt aztán lépett. Az apósommal ugyan ez előfordult nála 1-2 hétig volt az utcáról befogadott felnőtt kutya.

Most két kutyám van mind a kettő kölyökként került hozzám. A fajtiszta berni korrekt, de a kis keverék pincsi nagy kerítésbontó, pedig ivartalanított, ha sikerül lyukat csinálnia akkor kimegy egy kicsit, de legalább hazajön.

Szerintem ez részben intelligencia kérdés. Az hogy valakinek célja van és kölyköt szeretne hogy ...mitomén... vakvezetőnek nevelje, rendőr kutyának, vadászatra vagy akár csak szeretné 100% ő formálni a kutyát és tisztában van a felelősséggel és tudja mit akar elérni, ez teljesen elfogadható.

De ott a másik része, és itt jön az intelligencia, az hogy a kölyök cuki, cuki az első 2 napba, cuki mikor a vendégeknek mutogatod, cuki mikor alszik... de ott a kölyökkutya másik 80% ami pisil, kakil, sír, rág, ás, rombol... De a gondolat menete nem mindenkinek jut el idáig hanem leragad a cukinál. Az eredmény még az hogy vagy repül a kutya vagy elzárják, vagy éppen megkeserítik egymás életét.

Én nem vállalnék be kölyköket, talán majd egyszer ha unatkozó otthon ülő anyuka leszek és a gyerekek könyörögnek... talán... de én a felnőtt kutyákat szeretem, 1 mert egy kölyök rengeteg energia, türelem nekem nem fér bele az életembe, 2 én jobban szeretek "átnevelni" mint "megnevelni". A kutyáim 5 és 8 évesen kerültek hozzám, mindketten menhelyről, és imádom őket. Persze félreértés ne essék, a felnőtt kutya is rengeteg türelem és energia de más jellegű, és én ebben lelem élvezetem, lelkisérült kutyákba visszahozni az életkedvet.

És megint visszatérve az intelligenciára, szerintem itt mindenkinek van olyan ismerőse, aki kutyát akart és persze null utána járással szerzet egy cuki fajtatiszta kutyát, majd sírva jött hogy ez történt, az történt, rossz kutya, nem hallgat rám, neveletlen, buta stbstb...

A tudatlan de intelligens ember utána néz a fajtának, a kutyának és eltudja dönteni belefér-e neki az életébe az adott fajta kölyökben. A tudatlan és ostoba ember meg beszerzi mert cuki és x-nek is ilyenje van.

Én két okot szoktam hallani az emberektől: az egyik az, hogy a kiskutya még olyan cuki, a másik, hogy egy felnőtt kutyát már nem lehet nevelni.

Az én kutyám 4 évesen került hozzám és 100x kevesebb gondom volt vele, mint az előző kutyámmal, akit kölyökként vettem, úgyhogy a jövőben is felnőtt kutyákat fogok elhozni menhelyről.

Én más oldalról közelítem meg a kérdést: miért akar mindenki gyereket szülni, amikor egy csomó árva, szerencsétlen gyerek van az árvaházakban? Erre mindig azt mondják hogy ez nem ugyanaaz, pedig szerintem ha mélyen belegondol az ember, nem sok különbség van.

Igaz én macskás vagyok, de azért akartam kiscicát, mert részese akartam lenni annak ahogyan felnő, én akartam felnevelni. És igen, pici korában valóban nagyon aranyos egy cica és egy kutya is, de szerintem az emberek döntő többsége nem azért vesz kölyköt mert cuki, hanem mert a bosszúságok ellenére nagyon sok kedves emlék fűződhet a kölyökkorhoz, ami nem pótolható.