Miért nem akar elindulni?
Van egy rettenetesen félős kölyökkutyám. Sokat játszunk,nagyon tanulékony,már sokmindent tud, de a mai napig fél tőlem is. ( pl. ha elindulok felé,elszalad, ha hívom odajön,de füle-farka behúzva ). Ez miért van? Sosem bántottam.
A másik a séta. Meglátja a pórázt,hiába hívom, nem jön ( egyébként mindig behívható ),sőt elszalad,fél. Ha nagynehezen odajön, ráteszem a pórázt, a kapun nem akar kijönni, ( még a másik kutyámmal sem ), 10-ből 9szer ölben kell kivinnem,ha azt akarom,hogy sétáljunk. Séta közben nagyjából minden oké,szépen jön láb mellett ( erre sosem kellett tanítani ). Ha kiérünk a rétre, vagy az erdőbe,ott elengedem. Póráz nélkül tökéletesen szófogadó,behívható. Aztán hazafele ismét megkapja a pórázt,és megint nem fogad szót, nem ül le, csak behúzott farokkal ácsorog. Aztán ha ráveszem,hogy elinduljon,utána megint nem zavarja a póráz, szépen sétál. Miért van ez?
Amitől a kutya fél, amit nem szeret, ahhoz a legegyszerűbb pzitív ingert társítani.
Kezd el úgy, hogy vacsora előtt ráteszed a pórázt. Pár nap alatt megszokja, hogy a póráz után szuper dolog következik.
Ha már nyugisan eszik, nem érdekli a póráz, akkor elkezdhetet rajtahagyni. Hagy, hogy húzza maga után, csalogasd, de ne fogd a végét. Amikor felemelkedik farka, vagy a füle, tehát éppen nem a félelemmel van elfoglalva, akkor mehet a jutalomfalat is.
Aztán ugyanígy falattal csald ki a kapun, de akár azt is csinálhatod, hogy póráz rátesz, vacsi elővesz, csak éppen kapun kívül kapja meg.
Kösd össze a pórázt a kajával, és tök hamar semleges lesz neki, vagy örülni fog.
Kedves Utolsó!
Ezt kipróbálom!!!
Igazából az a furcsa,hogy már lassan 2 hónapja megyünk nap mint nap,de a póráz látványáról még mindig nem az jön le neki,hogy hurrá,séta, hanem hogy most kell elszaladni,és összepisilni magam a félelemtől.
Nem vagyok kezdő kutyás, 3 évet jártam menhelyi kutyákkal kutyasuliba, illetve itthon is kutyázom jópár éve, de ilyen kutyával még nem találkoztam,épp ezért vagyok teljesen tanácstalan.
Arra valami tipp,hogy hogy érjem el,hogy ne félve jöjjön hozzám?
Az odahívom-jutifalat módszerrel a behívást ár megtanulta,jön is vissza bárhonnan, de ha épp nem lóbálom feltűnően a jutifalatot,akkor szalad felém,de az utolsó 4-5 méteren lelassít, felveszi a behódoló pózt ( leengedi a fejét, farka behúzva, füle hátracsapva.)
Valahogy el tudom érni,hogy "normális" kölyökkutya legyen? Úgy szeretnék vele kergetőzni,bírkózni, de ez nem megy,ha ennyire fél tőlem. Lassan sétálni se tudom így vinni, mert egyre nagyonn,és lehetetlen lesz,hogy a kapun kivigyem,vagy ha pl. megijed,akkor cipeljem. ( ez is jó szokása,hogy ha megijed valamitől,akkor leül,és nem hajlandó megmozdulni )
-nagyonn
+nagyobb
Nekem az az álláspontom, hogy egy ilyen bizonytalan kutyust nagyon sokat kell jutalmazni, másképp nem megy.
A szüleimnek is van egy félős kutyája, aki szintén gigantikus, és mi is azt éreztük, hogy nem tudunk vele foglalkozni, meg hogy a kutyának ez igazából nem jó, hogy erőltetjük, ezért hagytuk is a francba.
Aztán nemrég elkezdtem vele klikkerezni, és elképesztő a különbség, nagyon sokat javult!
Ha ismered a klikkerezés technikáit, főleg a formálást, azzal tudsz neki egy ki magabiztosságot, önállóságot adni (mert egyedül old meg problémákat, és még te is nagyon örülsz neki).
Szokták javasolni ilyen bizonytalan kutyánál, hogy taníts meg neki nagyon stabilan valami feladatot, pl. hogy érintse meg az orrával a tenyered, és tartsa ott az orrát. Ha ezt nagyon stabilra összerakod, és szívesen csinálja, akkor ezt mindig tudod nála alkalmazni menekülési lehetőségként. Ha megijed, csak jöjjön és dugja oda az orrát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!