Milyen kutyamenhelyen dolgozni?

szomorú de egyben jó érzés hogy segítesz az állatoknak :D

de szomorú is :S

attól függ,hogy milyen körben?

a kisegítő önkéntesre gondolsz,aki sétáltat meg besegít az ott dolgozóknak?

Egyszer elmentem pár órára, mert az iskolánk besegített a városban működő kutyamenhelynek. Tulajdonképpen annyi volt a dolgom, hogy simogatnom kellett a kutyusokat. Hát nem esett nehezemre. :)

Bár némelyiktől kicsit féltem, mert ugráltak és az egyik folyamatosan rágta az ujjam. :D De hihetetlenül édesek voltak. És igaz, hogy egy kicsit szomorú, hisz ha úgy vesszük árvák, de amíg ott voltam és simogattam őket, hihetetlenül boldog voltam, mert látni lehetett a kuytákon, hogy mennyire sokat jelentett nekik az a pár simogatás. Nagyon élvezték. Ahogy beléptem, azonnal körbevettek, annyira, hogy 20 percig meg sem bírtam mozdulni mert mindenki meg akart szaglászni meg nyalogatni. :) Jó érzés volt tudni, hogy ezek a kutyák most boldogak, és hogy ennek én vagyok az oka.

szerintem akkor keress fel egy menhelyt,és ilyen jóidőben mehetsz is segíteni,simogatni,sétáltatni,etetni. Neked nem kell bemásznod a kenelbe takarítani,az a valóban ottdolgozók dolga.

Csak egyet ajánlok,hogy ne legyen egy megszokott kutyád,mert az a legrosszabb,ha hozzászoksz és egyik nap mész és hazavitték vagy történt vele valami.

Tapasztalatból írom

A menhelyek nagy részén nincs dolgozó, aki fizetést kap a munkájáért, hanem önkéntesek csapata látja el az összes feladatot. Ez azért van, mert az állam nem tud/akar pénzt adni az állatvédelemre, ezért a becsületesebb szervezetek a pénzt ténylegesen az állatokra költik és a munkát önkéntes alapon inkább elvégzik. Lehet hozzájuk csatlakozni és segíteni azokban a feladatokban, amire kevesebb idejük jut és nem annyira megterhelő és szakértelmet igénylő dolgok: állatok szocializálása, simogatása, sétáltatása.

Lelkileg akkor nem megterhelő, ha az ember 100%-ig az állatok érdekeit nézi. Az a fontos, hogy ők egy öleléstől boldogabbak, egy sétáltatástól kiugranak a bőrükből. Az ő kis buksijukkal kell gondolkodni. Ha az ember örömet okoz, akkor nincs min sírni. Kívülről tűnnek a menhelyek és gyepik szörnyűnek és elviselhetetlennek. Az ember otthon sír miattuk, de ha már ott van segíteni, akkor csak a mosoly marad. Próbáljátok ki!