Ennyire megertik az erzeseinket?

Igen, tényleg így megértenek.:)

Sírni ugyan nem tudnak (legalábbis nem úgy, mint mi, tehát nem könnyeznek), de ők is lehetnek szomorúak, sőt, depressziósak is, illetve úgy mosolyognak, mint mi emberek.:)

Mostanában lett "divat" az etológiában a kutyák viselkedését kutatni, és bizony egyre meglepőbb, egyre merészebb kijelentéseket tesznek az etológusok.

Csányi Vilmos például azt mondja, a kutyák szó szerint értenek minket.

Nyilván ha azt mondom, hogy "Pocak, kész a süti, 10 perc múlva vedd ki légyszíves a sütőből", akkor Pocak nem fogja 10 perc múlva kivenni a sütit a sütőből.

De amikor azt mondom neki, hogy Pocak, visszafelé az ölembe ülhetsz (autóban utaztunk és a kutyák a csomagtartóban voltak), akkor Pocak a visszaindulásnál nem a csomagtartóba ugrott, hanem leült az anyósülés oldalán az autó mellé és sepregetett a farkával meg rakosgatta a mellső mancsait örömében, hogy akkor itt az ideje beváltanom az ígéretemet.:D - Ez megtörtént.:)

Én sokszor beszélek is a kutyáimhoz.:)

De olyan is volt, hogy kutyaoviban voltam egyikükkel, a behívásról magyarázott a kiképző, addig a kutyám egy akadály tetejéről bámészkodott.

Ránéztem, de nem csináltam semmit, csak magamban gondoltam, hogy odajöhetne hozzám egy simogatásért.

Nem tudom, milyen akaratlan jeleket küldtem a kutya felé, de amint ezt kigondoltam, találkozott a tekintetünk, Mogyoró leugrott, odagaloppozott hozzám.:D

Egyébként az idézet is igaz, bár nem hiszem, hogy csak kölyökkutyákra igaz...

Az már biztos, hogy az állatok közelsége, főleg a kutyáké jótékony hatással van a gyerekek lelki fejlődésére, a tanulásra, illetve sérült emberek esetében a depresszió elkerülésére, mentálisan sérülteknél javulás érhető el pl. lovasterápiával, de van, hogy egy kis egér is segít...

Engem is a kutyáim mentettek meg valami nagyon rossz dologtól, illetve segítettek átvészelni valamit és kimászni a gödörből.

Szó szerint az életemet köszönhetem nekik, nélkülük most egy intézetben kezelnének.