Tényleg nem illik? Meddig?

Évekig gyászolni...ez hülyeség. Nem gyászolni kell, hanem emlékezni a szépre a jóra és nem elfelejteni őt! Ezt gyászidő nélkül is meg lehet tenni!

Nem vagy szívtelen!

Azt mondják, hogy egy új kutya segít enyhíteni a fájdalmon.

szerintem mindenki maga dönti el, hogyan és miként dolgozza fel a gyászt. Jól tettétek, hogy elhoztátok!

Amikor az én kutyám 14 évesen beteg lett,és el kellett altatni,és lelkileg nagyon megviseltem.Nekem pont az állatorvos mondta,hogy amint tudok szerezzek be magamnak egy újabb kis kutyát,mert sokat segíthet a fájdalmamon.Próbáltam,nekem nem ment.Túlságosan ragaszkodtam a kiskutyámhoz.

(azóta sincs kutyám,bár már egyéb okok miatt) Szóval állatok esetében nincs gyászidő.Megsiratod,és emlékezel rá.A legjobb gyógyír az elveszett állataink miatt egy másik állat.

Én még nem vesztettem el kutyát, de úgy érzem képtelen lennék kutya nélkül élni. Szerintem 1-2 héten belül lenne egy új kutyusom.

Ezt el kell fogadni, hogy ők ennyi ideig vannak csak velünk, és aki szereti a "kutyás életformát" az úgysem bír meglenni kutya nélkül. Nálunk is családtag a kutya, de tudom, hogy ez csak pár évre szól.

Mondjuk én a halál tényét megtanultam ugyanúgy kezelni, mint a születést. Ezt is meg kell élni, és nem szabad évekig sírni és szenvedni. Tiszteletben tartom azt, hogy valakinek idő kell, amíg gyászol, de én nem gyászolok. Szeretetben emlékezek, és megyek tovább.

Szóval szerintem semmi rosszat nem csináltatok, sok örömet az új családtaghoz! :)

A szomszédod ne pofázzon bele,hogy te mit csinálsz!

Nekünk is van kutyám 8 éves és már előre félek mi lesz ,ha nem lesz.A férjemmel le vagyunk %-olva és a panelba van a kis kedvencünk. Sokat sétálunk játszunk vele, úgyhogy fent csak alszik,vagy rongyozunk amit nagyon szeret.

Jól döntöttél ,hogy meg tartod azt a kis kutyát,főleg,hogy olyan körülmények közt volt ahol nem kap enni és bolhás stb...Neki az életét mentetted meg!!!És meg is hálálja.

De rendes emberek lehettek!:)

Isten ments, hogy bűntudatod legyen!

A fiad is (szerintem) nagyon helyesen cselekedett!

Attól senkinek sem lesz jobb, hogy évekig nem lesz új kutyusotok...

Amúgy nálunk úgy történt, hogy volt egy KÁJunk, akit imádtunk... öcsémmel még gyerekek voltunk.

Aztán meghalt szegény.:(

A szüleim számára nem is volt kérdés, hogy nem kell másik kutya, Szumba volt A kutya, és kész.

Aztán 6 év múlva én elköltöztem különböző okok miatt, és egy napon fel nem foghatom, miért, mármint nem gondoltam végig, de felmentem a netre, egy menhely honlapján megláttam egy fekete csupa riadalom kis izét, telefonáltam, és már aznap mehettem Manóért.:D

Utána 2-3 hónap múlva hazaköltöztem, Manóval az oldalamon.

Hát, nem kezdek áradozni, de óriási a szerelem, konkrétan jazz zenésznek készültem már 10 éve, és Manó hatására jelenleg etológusnak tanulok.:D

Na de aztán találtam még egy Pocakot is, akit nem tudtam nem hazahozni...

Szüleim közben végig azon sopánkodtak, hogy jó-jó, aranyos kutyák, de hát csak a KÁJ az igazi...

Befogadtam még egy 8 kilós szörnyeteget, Mogyorót - anyagi okok miatt ez már a plafon volt -, de őszintén szólva nekem is nagy szerelem fajtám a KÁJ... A szüleim pedig állandóan ezen sopánkodtak...:D

Összeszedtem minden pénzem, kiválasztottam Szumba méltó utódját, megmutattam a szülőknek, és 2 hét múlva Rasiddal lett teljes a falka.:)

Csak azért mondtam el, mert a szüleim maguktól nem hoztak volna haza új kutyát.

Amikor viszont látták rajtam, mekkora öröm nekem a kutyázás, feltörtek a régi emlékek, és megszületett bennük az igény arra, hogy megint belevágjanak.

Nem úgy képzelték, hogy 4 kutyánk lesz:D, de nagyon örülnek, hogy végül mégis lett még egy KÁJ a családban, és már ők sem értik, hogy bírták eddig kutya nélkül...

Nagyon sajnálom a kutyusotokat!

De az írásodból úgy gondolom, Nálatok jobb helyen nem is élhette volna le az életét!

De most itt ez az új kis jövevény, szerintem ő is ugyanúgy megérdemel egy boldog életet, mint akármelyik másik kutyus, és ha valakinél lehetőség van erre, akkor "illik" megadni neki...:)

Nagyon boldog kutyázást kívánok Nektek!:)

Ne nyugtalanítson egy percig se, hogy mit mond a szomszéd néni, csak az a fontos, hogy Nektek, a családnak mi a fontos, nincs erre sem írott sem íratlan etikett, tehát olyan sincs, hogy "nem illő".

Kutya nélkül szart sem ér az élet, olyan űrt és vigasztalhatatlan szomorúságot, hiányérzetet hagynak a kutyák maguk után a gazdi(k) szívében, hogy általában azt nem tudja semmi más pótolni vagy helyettesíteni, csak egy másik kutya. (sajnos ismerem, temettem el már kettőt..)

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az előző kutyát már kevésbé szeretnénk vagy elfelejtettük, ha megtehetnénk sokan az élet elixírjét itatnánk a kutyáinkkal, hogy ne csak 10-15 év legyen az együtt tölthető idő..

Ami ebben az esetben számít az csak az, hogy amíg élt a kutyátok mindent megadtatok neki amit csak lehet, szeretetet, törődést és nevelést, hatalmas futkározást és játékot, jó és finom ennivalót, és a végén esélyt a gyógyulásra.. sajnos visszaforgatni az idő kerekét és visszahozni őt már nem lehet, még akkor sem ha soha többé nem vállaltok másik kutyust.

Szóval szerintem csak ez számít, és jól tette a fiad, hogy hazahozott egy kis bolhazsákot, és örülök, hogy el is fogadta a család, a szomszéd néni pedig jobban tenné, ha ő is inkább kutyázna, mint Neked beszélne. :)