Miért vállal kutyát az akinek nincs pénze orvosra és megfelelő tápra?

Sokan úgy vannak, hogy jaj, ici-pici kölyökkutya, de cuki, vegyük meg, vigyük haza. Aztán a kutyával kapcsolatban előjönnek a problémák, szétrágja a papucsot, játékból nagyobbat harap a kelleténél, szétszedi a kertet, stb. Ekkor megy a kutya vagy az utcára, vagy a sintértelepre. Ezt a hozzáállást tudom a legkevésbé felfogni. Aztán jön a másik. Kell a kutya, de nincs nagyon pénz. Mindegy, a kutya ellesz a maradékon. Nem értem az embereket. Bár lehet én vagyok beteg, de nekem a kutyám olyan, mintha a gyerekem lenne. Mindig azt mondom, hogy ha egy pár bevállal egy kiskutyát, az lesz az első gyerekük. És ha nekem beteg a gyerekem, akkor nem jövök fel ide kérdést kiírni, hogy megy a gyerek hasa, mit tegyek. Fogom magam és elviszem az orvoshoz. De aki nem családtagként tekint a kutyára, hanem csak egy háziállatot lát benne, annak lehet pénze, akkor is ide jön előbb kérdést kiírni. Nem is egy ismerősöm van, meséli, hogy beteg a kutyája, mit tegyen. Fogja magát és kiírja ide. Zárójelbe megjegyzem, hogy a pasasnak vállalkozása van, ami nem is megy rosszul...Úgyhogy sajnos nem csak azok kérdeznek itt, akiknek nincs "mánijuk", hanem a pénzesek is. Kérdem én, ha valaki egy kutyával nem tud rendesen bánni, mit akar egy gyerekkel????