Van még esélyem vagy vegyem tudomásul hogy 100 emberből csak nekem nem lehet. (? )

Már nagyon règ kutyát szeretnék (kb. 8éve), de nem engedik a szüleim. Pedig annyit készültem, annyi dolgot olvastam már ezen az odalon is és szeretnék végre "teljes" gazdija lenni egy kiskutyának. Tudom, hogy nem könnyű dolog a kutya tartás és le kell mondani dolgokról, de nem érdekel.

Mikor meghallottam hogy az unoka tesóm kapott egyet egy vilàg dőlt össze bennem...amikor ma láttam ahpgy futkároznak és mind kettőjük arcán szeretetet láttam sírni kezdtem és most is potyognak a könnyeim ahogy írok. Annyira igazságtalannak tartom hogy mivel van egy hugom le sem vagyok szarva, nem gépezhetek hétköznap és nem is mehetek sehova a barátaimmal, amikor pedig anyáékkal akarok pl. társasozni: "hosszú, egész nap dolgoztam" blablabla... Mivel mostmár bele számìt a tovább tanulásba az év végi eredményem ezért elvárják hogy tanuljak...de nekem egy kiskutya az álmom akit èn nevelhetek ezért nem tudok 100%-ban a tanulásra figyelni mindig ezen kattogok, főleg most hogy van egy 3 napos kutyusunk és nem akarom hogy a gazdái (az újak) elrontsák ezèrt szeretném ha az enyèm lenne mert biztosabb kezekben szeretném tudni. Mivel érvelhetnék?

Nagyon rosszul esik mivel egyre több kutyás van... Segítsetek légyszi!! Nem tudok mèg 5évet várni.