Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Kutytusomnál most állapították...

Kutytusomnál most állapították meg, hogy dysplasiás. Tapasztalatokra, tanácsokra lenne szükségem a betegséggel/állapottal kapcsolatban!?

Figyelt kérdés
Még nem sikerült feldolgoznom a doki által mondottakat, remélem itt kicsit megnyugvást találok. Eddig mindig csak annyit hallottam a betegségről, hogy létezik, és rendellenes csípő fejlődés következménye. Kaptunk fájdalomcsillapítót és porcerősítő táplálék kiegészítőt. Tehetünk még valamit? Olyanokra lennék még kíváncsi, mint pl hogy az tesz neki jót ha nem futkározik vagy vigyük nyugodtan ugyanúgy sétálni, hagyjuk rohangálni? Érdemes valamit megváltoztatni az "életstílusán" vagy csak kövessük a doki által mondottakat és kész (fájdalomcsillapító)? Van valaki akinek volt "közeli" élménye a dologgal? Köszönöm a válaszokat előre is.
2009. szept. 8. 19:19
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:
Ha írsz privát, lehet, hogy tudok neked segíteni a Hill's j/d tápban - tenyésztői áron beszerezni.
2009. szept. 9. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 anonim ***** válasza:
A mi kutyáknak is az volt (sajnos már elpusztult-nem a dysplasia miatt) és azt ajánlottaaz állatorvos, hogy egy hónapon keresztül tartsunk A és E vitamin valamint Béres porcerő kúrát. A mi kutyánknak nem voltak fájdalmai, ezért mi fájdalomcsillapítót nem adtunk neki. És haláláig jól volt.
2009. szept. 9. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 A kérdező kommentje:

Remélem nálunk sem lesz semmi baj, köszönöm a nyugtató üzeneteket, közepes dp-je van. Sajnos az úszás veszett ügy, mert a víztől irtózik, még a fürdetéshez is 3-an kellünk, pedig próbáltuk vízbe szoktatni kis korában. :) A masszírozást nagyon tűri, sokat nyomkodtuk amíg nem tudtuk mi van, képes volt állva nyújtani a lábát vagy 10 percen keresztül, pedig előtte nem szerette ha hozzáértünk a combjához :)

Nem említett konkrétan a doki táp neveket, csak rákérdeztünk mit is kéne tartalmaznia... azt mondta felnőtt kutyánál már nem olyan lényeges, hogy pedigree, chappi vagy valami nevesebb (csak legyen benne minden amire a kutyának szüksége van, de ez is egyéntől változik), de azért biztos ami biztos mától már valami tápanyagban gazdagabb kaját fog kapni.

A fájdalomcsillapítót úgy kaptuk, hogy 5 napig kell neki adni, ha nagyon sántít, aztán egy darabig megint nem. Most már teljesen jól van (nem is sántít), de azért tegnap óta úgy bánok vele mint egy hímes tojással, nekem valami borzalmas volt végig nézni az ébredezés menetét. Örülök hogy most már az ÉN kutyám várt itthon "vigyorogva" nem az a kómás, élettelen, gyenge kutyus aki tegnap volt, így azért még is csak nyugodtabb vagyok :) (most már csörgeti a pórázt, nagyon menne)

Írta valaki a műtétet! Neki milyen fokú dp-je volt? És hogy műtötték? Olvastam hogy többféle lehetőség is van. Előtte milyen volt és most ahhoz képest milyen? Hogy viselte a kutyus? Örülnék ha elmesélnéd, bár remélem nem lesz rá szükségünk, de azért szeretnék minden infót begyűjteni róla.

Sajnos vidéken lakunk, így az idő kereteink szűkek, nem tudom mikor tudnánk feljutni Pestre egy szakemberhez, így is örülök, hogy legalább egy olyan doki van a környéken aki ért az ilyenekhez, de amint lesz időnk felkeresünk egyet természetesen.

2009. szept. 9. 15:48
 14/19 anonim ***** válasza:

Szia!


Én írtam az úszást és a műtéteket is.


Ha nem szereti a vizet, az rossz hír, mert jó lenne ha úszna, de erőltetni nem szabad, akkor marad a masszírozás, ill. esetleg gyógytorna - de ezt is csak Bp-en tudnék javasolni.


A műtétekről: nekünk a spaninknál fél évesen derült ki, egy hosszú séta utáni térdficam okán az egész dp. Így utólag azt gondolom, szerencsésen, mert időben tudtunk rá figyelni, így is műtét(ek) lett a vége.

Az első műtét 7 hónaposan, a térdficam kezelése volt, azt nem volt értelme halogatni, csak romlott volna a helyzet. A dp műtéti kezelésével megvártuk, míg eléri a kutyus a felnőtt kort, a csontozata kifejlődik rendesen, stb. Volt olyan remény is, hogy - mivel időben észleltük a bajt - nem kell majd műteni, de végül muszáj volt. A műtétek, mindkét oldali csípőjén, 1 év eltéréssel, combcsontfej-reszekció, a www.diszplazia.hu oldalon le van írva erről minden. A felépülése nagyon gyors volt, az orvosok elégedettek voltak, meg is lepődtek, milyen hamar lábra állt. :) Ebben pesze szerepe volt annak, hogy nem nagytestű kutyus, ill. a kezdetektől úsztattuk és szedte/szedi a GF-600-at is.


A súlyára odafigyelünk, de egyébként nem fogjuk vissza semmitől, ugyanúgy fut, játszik, ugrál, mint az egészséges kutyák.

2009. szept. 9. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 A kérdező kommentje:

Igazából tényleg csak remélni tudom hogy nem jutunk el idáig, bár ha még is akkor inkább a műtét mint a gyógyszeradagolás a végletekig. Én nagyon szerettem volna úszásra szoktatni kicsi korában, de egyszerűen lehetetlen volt, ha a hasa vizet ért, már rohant is az ellenkező irányba!

Igazából az a legrosszabb az egészben hogy nem is érti mi történik vele, és ettől félek leginkább, hisz ha nekem lenne egy ilyen műtétem, én tudnám, hogy ezt meg ezt meg kell tennem hogy jobban legyek, türelmesnek kell lennem, stb, de ő szerencsétlen csak fekszik és nem érti miért nem tud lábra állni. Már az ébredezésnél is látszott rajta a kétségbe esés ahogy ott hagytuk pár másodpercre. A gazdik keze alatt nyugodtan pihent...

Hogy zajlott az egész? Bent kellett maradnia pár napig, vagy rögtön vihettétek haza? Mennyi idő telt el a műtét és az első lábra állás között? Persze ha idáig jutnánk nem a saját "szívemet" nézném, hanem az ő érdekeit, én csak megbirkóznék valahogy a nehézségekkel. Az orvos szerint így is szerencsések vagyunk hogy 6 éves korában jöttek csak ki a tünetek!

2009. szept. 9. 17:07
 16/19 anonim ***** válasza:

Nem minden kutya szereti a vizet, ez tény. Mivel már 6 éves, nem is hinném, hogy érdemes erőltetni, mert kiskorban azért könnyebb még egy félőst is fokozatosan hozzászoktatni a vízhez, mint egy felnőttet, aki retteg.


A műtéteket ne úgy képzeld el, mint egy embernél. Reggel bemegy, du kijön, csupán azt várják meg mindig, hogy az altató hatása elmúljon, mert addig még esetleg felmerülhet komplikáció, de ha már magához tért a kutyus, mehet is haza. A műtét után 2-3 nappal van egy kontroll, sebellenőrzés, ill. kap egy szurit - antibiotikum, és egyebek a gyógyulás érdekében - majd 10 nap múlva varratszedés. Addigra a szőr is kezd visszanőni, és szerencsés esetben addigra már le-leteszi a lábát is a beteg.

Nekünk ebben valóban nagy szerencsénk volt, mert a kutyánk remekül tűrte a megpróbáltatásokat, nem volt szükség egyszer sem fájdalom-, lázcsillapításra, és igen hamar elkezdte használni a műtött lábát. Az is szerencse volt, hogy a műtétek nyáron voltak, és amint a varrat behegedt, vittük is úszni, ami segített a csípő megerősödésében.


Az is tény viszont, hogy egy nagyobb testű, idősebb kutyus esetében egy - bármilyen - műtét nyilván más kockázattal, gyógyulási idővel jár, szóval nem akarok senkit sem megtéveszteni azzal, hogy "gyerekjáték" egy ilyen műtét. Nekünk szerencsénk volt.


Arról talán érdemes lenne konzultálni az orvossal, hogy mik a kilátások, mert az idő múlásával egyre kisebb az esélye, hogy még műthető lesz a kutya - akár azért, mert már az altatása veszéllyel járhat, akár azért, mert olyan jellegű lesz a dp, hogy nincs műtéti mód a kezelésére. (Illetve eleve tisztázni kéne, hogy amennyiben most akarnád a műtétet - tegyük fel - akkor ezt milyen megoldással lehetne megoldani, milyen javulást érne el, mit változtatna meg a kutya életminőségében -- már ha változtatna).

2009. szept. 10. 08:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim ***** válasza:
Megkérdezhetem, hogy milyen kutyáról van szó?
2009. szept. 10. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 A kérdező kommentje:
A dokink azt mondta egyelőre felesleges lenne műteni. Igazán csak attól félek, hogy ha most megműttetnénk még is, akkor lehet még szebb kilátásai lesznek, jobban is bírná a megpróbáltatásokat mint esetleg még idősebb korában. Lényeg a lényeg, amíg a doki azt mondja semmi szükség a műtétre, addig nem szeretném erőltetni, azt mondta elég akkor ha már nagyon rosszul néz ki. A kutyus border collie. A szűrés óta (3 napja) egyáltalán nem sántít, annyit sem mint előtte kevésbé fájdalmas napjain, így igazán nem értem most mi van. Látszik hogy teljesen ránehezkedik a lábára, nem csak érinti a földet. Kezdek teljesen összezavarodni mi is lenne a helyesebb, de nagyon félek attól a pillanattól, amikor el kell dönteni, hogy műtét vagy altatás :(
2009. szept. 10. 20:42
 19/19 anonim ***** válasza:
A lépcsőzést és megerőltetést kerüljétek, de figyelj rá nagyon és ha rosszabbodik irány a műtő...sajnos az én kiskutyám már túl idős volt ahoz, de felfigyelhettem volna rá előbb is:(
2010. febr. 20. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!