Ha felmerült bennem, hogy nem lesz kedvem megcsinálni azt amivel egy kutya jár, akkor ne is vállaljak kutyát?

ezzel a gondolkodással,és előrelátással ,belőled remek gazdi lesz. a kutya nem az élet, egy kutya ,csak egy kutya , de ,ha már saját kutyád lesz, Ő LESZ A KUTYA! és nem csak kutyaként,hanem a társként fogsz rá gondolni:)amíg kicsi és aranyos,egyszerűen elbűvöl, mikor kölyökké válik feldühít,idegesít,megnyugtat,mosolyt csal az arcodra a nap minden percében,mikor pedig már felnőtt kutyává válik, annyira a mindennapjaid része lesz,hogy el sem tudod képzelni ,hogy nélküle teljen el egy napod:ismerős ? :) pont mint egy gyerek, csak sokkal gyorsabb az egész:)

a fáradság relatív ,de tudd meg,ha fáradt vagy ,rossz a kedved , és inkább csak néznél ki a fejedből,a kutyád meg fogja érteni:)

a rossz kedvet és a letört hangulatot pedig semmi nem mulasztja el jobban és gyorsabban mint egy kutya:)

egy próbát megér :)

1 év együtt egy kutyával,és sok mindent másképpen látsz majd .

Én is ezen gondolkodtam mielőtt kutyát vállaltam.

De úgy voltam vele, hogy nem érdekel. Sokszor kell olyan dolgot csinálnom, amihez nincs kedvem, max lesz még még egy. :D Így bevállaltam a kutyát. És képzeld, azóta egyszer sem volt olyan, hogy nem szívesen vittem volna le!

Egyszer volt, hogy egy esti nagy séta helyett csak eü sétára mentünk le, mert bealudtam kora este és 11-kor ébredtem fel. Másnap meg meló, szóval már nem akartam órákat tekeregni. De semmi nem történt, a kutyát nem érdekelte. :) Persze ehhez megfelelő fajta is kell.

Tudod, annyira boldogak ezek a kis állatok amikor eljön az ő idejük. Amikor elmentek sétálni, és a gazdi csak vele foglalkozik. Ez nekik a legnagyobb boldogság. És ha lesz egy kutyád, hidd el, boldoggá akarod majd tenni, ezért nem fognak fájni a séták még akkor sem, ha -10 van odakint és szakad az eső. Tényleg nem számít. :)

És ha nagy ritkán mégis megesik, hogy nem viszed le, akkor sem történik semmi. :)

De azért gondold át, hogy időd lesz e elég. Nekem egy törpeuszkárom van, és így telik egy napom:

Reggel kelek, 8:80.kor megyünk dolgozni (jön velem ő is, ez szerencsés szitu, különben még külön reggeli séta s lenne), 17:30-ra hazaérünk. Akkor még kajálok, netezek kicsit, úgy 7 körül megyünk sétálni (ma már elcsúsztam, mindjárt indulunk :)), a sétából 9 körül érünk haza. És ennyi volt egy hétköznap. Persze a társadalmi életem azért nincs lenullázva, mert van hogy csak hazadobom, én meg találkozom ismerősökkel, és csak utána, későn viszem le. De leginkább olyan helyekre járunk, ahova ő is jöhet. :)