Mennyiben különbözik/nehezebb egy vak kutyát tartani?

Tutin meg kell neki tanítani az olyan parancsokat, amivel irányíthatod, illetve valószínűleg többet lesz pórázon, mint nem, bár ez ugye környezettől is függ, erdőn-mezőn akár mehet is, amerre akar. Nem árt majd mindent kicsit hangosan csinálni, sokat beszélni hozzá, nem átrendezni a lakást a távollétében :D De ezek majd úgyis kialakulnak.

Olyan szempontból még talán könnyebb is a tanítása, hogy ugye mi emberek elsősorban hangokkal kommunikálunk, míg a kutyák testbeszéddel, de ez ugye nála kiesik, úgyhogy valószínűleg átáll ő is a hangokra, jobban oda fog figyelni, klikkerezni például tényleg biztosan jól lehet majd vele. A testbeszéd érzékelésének hiánya miatt mondjuk más kutyákkal lehet kicsit problémás a viszonya, de a tiéddel nem hiszem, hogy gondok lesznek, majd összeszoknak, rájönnek, hogyan kell egymással kommunikálni, még akár segíthet is neki a kicsi, sétánál lesz kit követni, vagy akár egy pórázra is rakhatod őket, ha alkalmasak rá, had vezesse a vaksit a fiatal :) Érdekes lehet megfigyelni, mit kezdenek egymással, előre irigyellek :)

A kutyákat sokkal kevésbé zavarja ez a dolog amúgy, mint minket. A mi menhelyünkön is volt egy teljesen vak spániel, gyorsabban lépcsőzött, mint bármelyik másik kutya (és nem azért, mert leesett :P), minden kannak neki akart menni, és amúgy úgy működött, mint néhány játékautó: ha nekiment valaminek, elhátrált, irányt változtatott és ment tovább :D Került is gazdája gyorsan, pedig az sem volt fiatal. Meg kell szokni pár dolgot, de amúgy nem egy lehetetlen feladat :)

Volt vak kutyusom. Itthon tudta mi hol van, csak ha nagyon sietett ki megugatni a postást, akkor ment neki néha a falnak, különben jól tájékozódott. A konyhaajtót például sosem tévesztette el: amint hallotta, hogy nyílik, már ott is volt és előttem szaladt be. :)

Sétánál pórázról csak olyan helyen engedtem el, ahol sehol úttest és nyugodtan szaglászhat. Sokat kellett beszélni hozzá, hogy tudja merre vagyok és ne a másik irányban keressen.

A szüleid látták őt a menhelyen? Mi lenne, ha együtt elmennétek, ha még nem voltak? Lehet hogy ha látják, jobban hat rájuk. Így gondolom tartanak tőle kicsit, hogy mennyire "életképes" egy vak kutya.

Én egy vak cicát ismertem, ő benti cica volt, és miután már tudta mi hol van, nagyon biztosan közlekedett. Volt egy társa is, és sokat játszottak. De abszolút normális életet élt látás nélkül is. Az állatoknak talán még könnyebb is kicsit, mint egy vak embernek, mert az ő érzékeik sokkal fejlettebbek, könnyebb tájékozódniuk.