Falkavezérség? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Hát.. nálunk sosem volt ilyen gond, igaz hogy kiskorától ha enni kapott, folyton ott bíbelődtem a tálja körül, símogattam, stb :D. Van, hogy a két lábfejem közé teszem le a tálkáját, és úgy várom meg míg befejezi a kaját.

Néha, ha kap rágócsontot, azt is tartom neki egy ideig.

Mindíg akkor etetem ha parkból, mezőről hazaértünk, de ilyenkor én eszem először, és utána kap ő is. Nem rátartiságból de mégis úgy illendő, hogy először én lakjak jól, utána ő is dőzsölhet.

Nem tudom mekkora kutya, de megpróbálhatsz neki nyers csirke, vagy kacsanyakat adni kézben. Nem veheti el, csak lerághat róla egy-egy darabot. Vagy próbáld meg ezt, hogy a lábfejed közé teszed a tálját. Így nem az van, hogy övé a kaja, és ti nem mehettek oda, hanem pont fordítva: tiéd a kaja, és ő mehet oda. ;)

sok sikert.

Anyukádnak abban igaza van, hogy ebben az esetben ne b*szogasd a kutyát evés közben. A viszonyrendezést más téren kell elkezdeni - ki kezdi a játékot, ki kezdi a simit, kap-e kunyiért enni a kutya, ki tudod-e küldeni a személyes teredből stbstb. Ha egy csomó kis hézagot befoltozol, következetlenséget megszüntetsz, akkor lehet már nem is fogja bevédeni az ételét.

Ezt pedig úgy magyarázd el anyukádnak, hogy előtte felderíted ezeket a hézagokat, és ezeken keresztül vezeted le a falkavezérségi problémát.

Ez szerintem nem falkavezérség, inkább ételféltés. Mondjuk, ha az a rend, hogy egy kiadós program után te laksz jól először majd ő, valamint ez a láb - módszer: tehát ő megy a kajáért, és "nem ti"... idővel szerintem beválhat.

Nálam jó egy hónap volt, mire megértette a kutyám ezt a jóllakós sorrendet, és abbahagyta a hisztit a kajáért. :D

Nincs igaza anyukádnak, hagytátok elpofátlanodni a kutyát:) És valóban, idővel ez csak rosszabb lesz.

Az első lépés az amit előttem is írtak, hogy séta után eteted a kutyát. Ha nem viszitek sétálni akkor ne is olvasd tovább mert akkor nem tudunk segíteni. A séta kell ahhoz hogy fizikailag és mentálisan is kifáradjon a kutya, ilyenkor jóval kezelhetőbb. A séta nagyon fontos, ott tudod megalapozni a falkavezér szerepedet (kutya melletted megy nem előtted, nem húz, ha Te lelassítasz ő is lelassít, fülek hátra, fej egy vonalban a gerinccel, farok a magasban; ez a helyes testtartás. Ne felejtsd el: Te mész sétálni és ő jön veled, nem fordítva.). A házból mindig Te menj ki elsőnek. Rengetegszer látom hogy a gazdi még a kulccsal bajlódik, a kutya meg már az utcán és kitépte a gazdi fél karját, úgy rohan. Nem. Szépen türelmesen ÜLVE megvárja amíg Te ügyködsz, aztán ha készen vagy akkor utánad mehet ki. Hazaérkezésnél ugyanígy.

Ha egész nap a házba vagy a kertbe van bezárva akkor minden alkalmat megragad a kutya hogy "izgalmasabbá" tegye az életét, ilyenkor jönnek elő viselkedési problémák. A másik dolog meg hogy nem is fair az ember részéről problémamentes viselkedést várni el a kutyától amikor nem biztosítja számára azt hogy a fölös energiáit levezesse.

A következő lépés az, hogy fogod, és valami pulton szépen kiméred neki a kajáját. Ültesd le, fülek hátra, nézzen a szemedbe (NE a kajára!!), nyugodt légzés, utána megkaphatja. Mondanom se kell hogy hozzád nem érhet, rád nem ugrálhat, sőt, az a legjobb ha 1-2 méterre van tőled. Adjon Neked teret, ez a tisztelet jele. Ez az egész rituálé már alapból megerősíti a falkavezérségedet, nem érzi úgy a kutya hogy az van amit ő akar.

Gyakorold ezt a kutyával pár héten keresztül, figyelj oda hogy mindig Te adj neki enni és legyél következetes: amit egyik nap nem szabad azt a másik nap sem szabad. Rövid idő után el fogtok jutni oda hogy egyszerűen odaállsz a tányérja fölé és elküldöd, akár evés közben is, vagy csak odanyúlsz és elveszed. Minden amit leírtam fontos ahhoz hogy a kutya megértse: a kaja nem az övé hanem a Tiéd, ő csak szerencsés hogy ehet belőle. Nyilván ezt holnap ne próbáld ki mert megharapja a kezedet, idő kell neki hogy megértse mi a helyzet, de fogod látni majd rajta a testbeszéd változást is. Fontos hogy amikor izgalmi (nem kívánatos) állapotban van a kutya akkor ne jutalmazzuk se kajával, se simogatással, se semmivel. Csak akkor ha nyugodt.

Remélem nem lett nagyon össze-vissza:)

Igen: " a kaja nem az övé hanem a Tiéd, ő csak szerencsés hogy ehet belőle" és az, hogy te mész sétálni és ő jön veled. Ezek alap dolgok a legfontosabbak között.

Amúgy fura ez, mert a legtöbben szerintem örömmel etetjük a kutyánkat, ezért hajlamosak sokan túl engedékenyek lenni. De nekik az élelem, és a mozgás a legfontosabb kb, ezért kell úgy tenni, hogy tiszteljék ezeket a dolgokat. ne vegyék természetesnek... még akkor sem, ha a legjobb kaját kapják, mint nálunk, nyers etetés megy.

Én arra gondolok néha, hogy addig megy jól a kutyámnak, amíg nekem is jól megy, tehát evidens, hogy először nekem legyen jó, utána jön ő.

Pl séta közben nekem az a jó, amit írtak: én sétálok, ő jön velem. Ahogy ránézek, látom hogy ez neki is jobb, minthogy eszetlenül húzna mindenfelé. Így tehát mindketten nyerünk, és én vagyok nyeregben, mivel az én akaratom teljesül.

Etetésnél ugyanez: nekem az a jó, ha tudja hogy tőlem kap kaját, ezért hálás. Neki is jó, mert tudja hogy nem felelős értem, sokkal nyugodtabb, megadóbb. Olyan is van, hogy a két kezem közé fogom a tányért a földön, és úgy eszik. Így tudja azt is, hogy én már jóllaktam egyrészt, másrészt nem kell tőlem féltenie a kaját.