Hogy lehet "divatból" tartani kutyát? Te ismersz olyat aki ezt teszi?

Én ismerek olyat, aki ha nem is divatnak mondanám, inkább menőzésnek, de rotit ezzel a szándékkal tart.

Direkt vadítja, és az utcán próbálja magára ugrattatni, hogy lássák, hogy neki hú de milyen kemény kutyája van.

A kakik felszedi, mert otthagyni bunkóság, de az a kutya csak ara van, hogy ő ha megjelenik vele valahol, akkor őt nézzék. Amúgy szinte semmit nem ad kutyájának érdemben

Én sem értem amúgy, hogy ilyen szándékkal hogy lehet élőlényt venni, de szerencsére nem vagyunk egyformák

Van ilyen, igen, én is ismerek. Pl a husky az elmúlt években igencsak divatkutya lett, egyik ismerősöm pedig úgy vett egyet, hogy "ilyen neki is kell". Ennyi volt mindössze az indok, mert hirtelen megtetszett neki, amikor meglátta másoknál.

De nem foglalkozik vele, csak úgy van neki, hogy ezt ő is elmondhassa magáról. Szerencsétlen kutyának az a mázlija, hogy az illető némbernek van egy lánya, aki törődik vele.

Hát úgy, hogy megnézed a Lassie-t, akkor skót juhász kell, ha megnézed a Kántort, akkor németjuhász kell, ha megnézed az 101 kiskutyát akkor dalmata kell.

Ha a hírekben ott van a "pit bull" akkor minden második embernek az kell.

Nekem pl. rotim van, de nem divatból.

Már kb. ovis korom óta azt szerettem volna. (most vagyok 33 éves, a kuty 1,5 éve van meg)

De nem vadítom, nem menőzöm vele.

A jelen létemben még egy 1 éves gyerek is játszhatna vele, ilyenkor olyan barátságos mint egy kis cica.

Az én sztorim nem kutyáról, hanem papagájról szól.

Kb. 3. osztályos koromban a jó jegyeim miatt a szüleim vettek nekem egy nimfapapagájt. (aki jelenleg itt szundít a vállamon. Csöcső a neve, a tenyésztő Csőrikének hívta, mert sárga :D) én nem akartam menőzni egyáltalán, csupán egy háziállatra vágytam.

Persze ennek az osztályban hamar híre ment.

Egyik osztálytársam - a szülei elváltak, az anyja bármit megvett neki amire rámutatott, tehét a csajnak mindig megvolt az aktuális Minimax-reklámcikk - egyik napról a másikra szintén akart egy papagájt, és másnap kapott is két hullámost. Fiú pár, Pityuka és Gyurika. Az egyik hamarosan el is pusztult, és egyszer volt rá alkalom, hogy tőlem kért madáreledelt, mert nekik valamiért éppen nem futotta...

Én is nehezen értem meg, de sajnos van sok ilyen ember.

Pl. ül otthon a kiscsávó, nézegeti magát a tükörben, azon gondolkozik mivel lehetne menőbb vagy vagányabb (az elképzelés persze téves, de ez most mindegy), kitalálja, hogy vesz valami harcikutyát és akkor majd mindenki tisztelni fogja (szerinte).

Ugyanez nőknél, de manapság már sok férfinál is, hogy lát a buszon valami kis ölebet és jaj de édes és tényleg neki is az kéne, azt vesz. Konkrétan hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta, akkor inkább megveszi most a havanese-t, a tévét meg majd jövőre.

Na most kutyát azért nem így kéne venni, hanem előtte tájékozódni és nem csak fellángolásból, unalomból megvenni.

Illetve az lenne a legfontosabb, hogy az illető szeresse a kutyákat és ő tényleg akarjon. Ezeknek az emebreknek a többsége nem vágyik kutyára kiskora óta, egyszerűen unatkozik és akkor vesz egyet. Aztán meg itt (is) szerencsétlenkedik, mert lövése nincs az alapokból és nem tudja kezelni, problémák vannak vele stb.

De kapaszkodj meg, még olyan szülők is vannak, akik karácsonyra hirdetéses oldalakról veszik a szaporított kutyát a gyereknek, mert "jaj, Evelinke most lett 16 éves, minden barátnőjének ilyen kis masnis minikutya van, csak neki nincs az osztályban, na egye fene, megkapja szentestére".

Szóval nem az a hézag, a hiányosság, hogy pl. nem eteti, mert az ilyen alapvető dolgokat azért csak elvégzi, ahogy pl. az iphone-ról is letörli néha a port.

A probléma az, hogy úgy vesz kutyát (vagy manapság akár drága macskát, vagy bármit), hogy nem érdekli igazán mi van vele, csak kelléknek használja, és még akár észre sem veszi. Neki csak azért kell, hogy legyen meg mert aranyos, vagy mert manapság a sztároknak is az van és ő is hasonló életstílusra vágyik, de közben nincs meg mögötte az, hogy tényleg imádja az állatokat és tisztelje őket, tehát pl. utána is olvasson a dolgoknak és esetleg főzzön a kutyának, hogy az valóban minőségi eledelt kapjon. Hiszen megérdemli, elvégre a legtöbb helyen már családtag, egyfajta legjobb barát. De az ilyen emberek döntő részének lövése sincs erről, inkább leemeli az agyonreklámozott vackot a polcról, és fel sem merül benne, hogy a kutyának lehet főzni is. De van olyan is, aki csokit és fagyit ad neki (aztán ha elpusztul a kutya, akkor sír itt egy darabig, hatalmas bánatában írogatja még a szomorú hangulatjeleket is, hiszen aki gyászol az csak ezzel törődik, aztán 2 nap múlva nevető fejecskével bejelenti, hogy kapott másik kutyát).

Magyarán ez egy létező jelenség.

Az a baj, hogy nincs értéke már a fajtatiszta kutyáknak sem! Megveszik, aztán ha nem válik be, mert nem fog némi foglalkozás-nevelés nélkül, akkor mehet az utcára, vagy marad a kertben egyedül.

Szembe szomszédunknak világéletében német jucija volt, idős házaspárról van szó...évente ellettek, mentek az Illatosra :( mert a kennelbe is bemászott a kis testű kóbor kutya.

Tavaly meghalt a kutya idősen, szereztek idén egy 4 hónapos német juci szukát, most 8 hónapos. A "tenyésztő" egy gyerekes családnak adta. Család nem kért tkv-et, mert úgy sokkal drágább lett volna, ergó szapitól van a kutya. De a gyerekek FÉLTEK a 4 hónapos kutyától, szülők nem gondolták, hogy nagyra nő!!! Így került az idős házaspárhoz.

4 hónaposan pórázon elvitték a dokihoz, bő 5-600 méter!!! A kutya végig rángatta őket, otthon szétcseszi a kertet, rájuk ugrál, labdát nem adja vissza, elviszi...így séta kizárva, előszobába néha bemehet...egy energikus, fiatal pörgős kutya :(