Nem merek haza látogatni, mert félek, hogy nem tudnék vissza jönni. Nagyon hiányzik a kiskutyám, mit tegyek? Nektek milyen volt a találkozás a kutyátokkal, s milyen az újra elválás?

Külföldön dolgozom március óta. S már az elválás is nagyon rossz volt. Amikor a két bőrönddel kiléptem az ajtón, hallottam, ahogy sír, nyüszög. Előtte soha nem volt ilyen, igaz nem is volt ilyen kaliberű készülődés, mint akkor.

Gondolkodtam azon, hogy haza látogatók a nyárra, de a szívem megszakadna, ha megint egy olyan jelenetet kellene átélnem, mint a búcsúzásnál. Nem tudnám még egyszer elhagyni a kis szőrös talpút :(

Édesanyámmal maradt, és nagyon jól elvannak, de esténként amikor skypeolok édesanyámmal, ő is ott van, ölbe akar lenni és mászik bele a hangszóróba. S ha nem vagyok skypeon a megszokott időben akkor sír.

Kaptam ilyen videót, pedig mondtam, hogy a szívfacsaró dolgokról nem kérek tájékoztatást.

Lehet, hogy bután hangzik mindez, de nekem tényleg ez a kiskutya volt a legjobb barátom nagyon sokáig, mert elég félős gyerek voltam. Ő szocializált engem, miatta mentem emberek közé, általa lettek barátaim :)

Egy évet leszek külföldön, s már azon gondolkodom, hogy inkább karácsonyra látogatók csak haza, mert könnyebb lessz úgy vissza jönni, hogy tudom, hogy három hónap és haza mehetek.