Minek tart az ilyen ember kutyát?

Van egy kolleganőm, még egy éve sincs, hogy örökbefogadtak egy kutyust a párjával.

Az egy dolog, hogy panelben laknak, persze, sokan tartanak ott is kutyát. De ez a nő...

Múltkor arról beszélgettek benn, hogy ki mennyi időre szokta levinni a kutyát (én csak hallgattam, nekem cicám van). Egyik kolleganőm épp panaszkodott, hogy a férje megint csak 20 percre vitte le a kutyájukat, pedig neki még akkor is lelkifurdalása van, ha csak 3/4 órára tudja kivinni. Nekik francia bulldogjuk van.

Másik kolleganőm másfél órákra viszi ki a két kutyát, neki két pitbullja van.

Harmadik kolleganőmnek bolognese-e van, ő 3/4 órákra viszi ki.

Ez a nő meg (amúgy is van egy olyan beszédstílusa, hogy kinyílik az ember zsebében a bicska) nyomkodja a telefonját, nincs benne a beszélgetésben, de egyszer csak odaböfögi: Minek ennyi ideig sétáltatni? Én kétszer 15 perc alatt megoldom.

Persze erre mindenki elhallgatott meg csak néztek. Egyik csaj megkérdezte: Neked minek van kutyád egyáltalán?

A nő nem válaszolt, eltette a telefont és sértődve kiment a raktárba.

Ebben az a legszebb, hogy előtte pár nappal fejtette ki, hogy náluk a kutya nem mehet be a hálószobába, a konyhába meg a fürdőszobába. Az állatka tartózkodhat az előszobában meg a nappaliban, ami olyan 25 négyzetméter.

Kistestű, tacskószerű kiskutya, de teljesen felháborodtam/tunk... Ti hogy gondoljátok? Túlreagáltuk?