A kutya és a disznó között etikai szempontból mi a különbség? Miért ítélik el a magyarok azt, ha valaki kutyát eszik, miért eteti a magyar a kutyáját disznóhúsból készült konzervvel? A disznót miért nem eteti a magyar kutyahússal? Hol a határ?

A disznó egyenlőre még haszonállat kategória. A kutya pedig társállat.

A disznó zsákmányállat. A kutya ragadozó.

van egy olyan fogalom, hogy kultúra, ez országonként változik

ez Magyarország, a másik pedig Kína, a disznó pedig nem húsevő...

Kulturális szocializáció. Ha indiai "érinthetetlen" patkányfogó családjába születsz és ott nevelkedsz, természetes lesz neked, hogy az apu által kifüstölt patkányt eszed. Ha abban a törzsben (a nevük nem rémlik) nevelkedsz, ahol madárpókot fogyasztanak, akkor kajaként fogsz a madárpókra tekinteni.

Kisebb eltérések "mi kajaállat és mi nem" terén még Európán belül is vannak, pl. a lóevés ilyen.

Valamint van még egy apróság, amit már említettek előttem: emlősök közül általában növényevők- vagy mindenevők húsát esszük, a ragadozóevés viszonylag ritka, kevés kultúrában terjedt el. Kínában is csak pár helyen esznek kutyát, az átlag kínainak már eszébe nem jutna, ezen kívül még pl. a majáknál volt jellemző, illetve éhínségek idején az ember kénytelen volt opportunista lenni és bármely állatát levágni. De a ragadozóevés inkább kuriózum, semmint megszokott.

+ Még kis folytatás, bocs ha untatlak. :)

A szervezetünk számára hasznos proteint biztosító és nem mérgező (= ehető) állatok száma irgalmatlanul nagy, pláne, mivel a legtöbb rovar és egyéb ízeltlábú is ide tartozik. Ennek dacára nagyjából mindenhol kialakultak a rendelkezésre állónál jóval limitáltabb étkezési szokások az életmódhoz (gyűjtögető-vadász, nomád, "civilizált") és a helyi faunához igazítva, és ezzel együtt törvényszerűen étkezési tabuk is. A vallás, a néphagyomány és kb. minden csoportidentitás (törzs vagy nemzet) ezt tovább bonyolította. Ezek olyan mélyen beágyazódnak a kultúrába és ezzel együtt az "odaszületett" emberekbe is, hogy a szükségállapotot és a merész ínyenceket leszámítva egyszerűen nem szegjük meg őket. Az az európai, aki nem szereti a kutyákat vagy a macskákat, és nem kötődik ezekhez az állatokhoz érzelmileg, még mindig nem fog egy zaftos vacsorára asszociálni, ha meghallja a "kutya" vagy "macska" szót, és egy főtt kutyafej látványa valószínűleg negatív asszociációkat kelt benne is (ha más nem, az undor jellemző). Ugyanúgy, ahogy - ismeretlenül is megkockáztatom - valószínűleg vaskos bogárlárvákat látva neked sem fut össze a nyál a szádban. Mások az okok, hogy miért váltak tabuvá ezek az állatok, de a lényeg, hogy azok lettek.

Nyilván vannak különcök, kulináris kalandorok és "csakazértismegmutatom" típusú emberek, akik szembemennek ezzel, sőt, kisebb, izolált közösségekben az európai kultúrkörben is találnál nagyon bizarr fogásokat, de erős kisebbségben vannak ezek.