Nem érzitek néha úgy, hogy kutya nélkül boldogabb lenne az életetek? Mert én néha nagyon!

Szerintem nincs olyan, aki minden nap, minden egyes pillanatban totális boldogságot érez, amiért el kell lássa a kutyáját. Lemondással jár és az a lemondás lényege, hogy lemondunk dolgokról...cserébe kapunk valami mást.

Én abban az időszakban éreztem tehernek a dolgot, amikor átmenetileg lakásban laktunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy élmény volt éjjel, hajnalban, szélviharban levinni a kutyát. De másfél napra simán elmentem otthonról és tulajdonképpen bármikor magammal tudtam volna vinni, mert meg lehet oldani. Szóval nem érzem, hogy bármiről is lemaradok csak azért, mert kutyám van.

Beszélj a szüleiddel, hogy segítsenek be kicsit, ha te elmennél szórakozni! Mi is így oldjuk meg!

Kutya nélkül pedig unalmas lenne az életem, mert nagyon sok örömöt és vidámságot hoz.

Szerintem normális, ha így érzel. Én sokáig szerettem volna kutyát, de sose volt rá mód, hogy tarthassak. De most már úgy érzem, hogy nem is baj. A kutyatartáshoz elhivatottság kell, egy fajta "kutyásság", ami nagyon szép tulajdonság, ha az emberben megvan.

De ha úgy érzed, hogy Neked így több a nyűg, mint az öröm a kutyával, akkor erre megoldást kell találni, mert ez hosszú távon egyikőtöknek se lesz jó.