Hogyan dolgoztátok fel kedvencetek elvesztését, aki sok évig a család része volt?

Most vesztettem el az én drága kutyusomat, 12 éves volt. Mindenki azt mondja, hogy benne volt már a korban, de szerintem élhetett volna még. Annyira sajnálom, hogy azt el sem tudom mondani. Szerintem más a szüleit sem sirassa ennyire. Gyerekkorom óta velünk volt, vele nőttem fel. Olyan ártatlan volt, olyan hízelgő, a légynek sem tudott volna ártani. Annyira szeretett minket. Annyi emlék köt hozzá, és olyan nehéz lesz ezután elfogadni, hogy nincs többé. Ráadásul magamat hibáztatom, lehet ha előbb visszük orvoshoz, még most is élne. De nem hittem, hogy egy ártatlannak tűnő hányás mögött súlyos probléma bújik meg. Akkora egy ökör vagyok. Iszonyú bűntudatom van. Ha ránézek valamire itthon, mindenről ő jut az eszembe. Olyan rossz volt ilyen betegnek, ilyen magatehetetlennek látni. Nektek is ilyen nehéz volt feldolgozni a kedvencetek elvesztését? Mások nem értik meg, hogy tudok egy állatot ennyire sajnálni.