Súlyos szociális fóbiám van és súlyos depresszióm van. Panelban lakunk. Az a baj, hogy egy nap, csak egyszer egy órára vagyok képes levinni őket. Szívem szerint megtartanám őket, de ez így nem jó nekik. Ha tik ilyen helyzetben lennétek mit tennétek?

Először is keresnék a panelban valakit - pl. egy kamaszt - aki egy kis zsebpénzért 2-3-szor levinné a kutyáimat sétálni. Hidd el, nagyon könnyű ilyen segítséget találni! Ha ódszkodsz tőle, mindenképpen próbáld ki -csak hogy átérezd, mit kényszerítesz így a kutyáidra -, milyen érzés egy nap csak egyetlen egyszer pisilni! Amikor majd harmadszor öltözöl át, belátod, hogy segítségre van szükséged.

Amint a kutyasors rendezve van, érdemes lenne magaddal is törődni és orvosi segítséget (pszichológus, sztk-ban ingyenes) kérni. Ha komolyan veszed, nemsokára egyedül fogsz sétálni a kutyáiddal.

Azt írtad, hogy lakUNK. Azok, akik veled élnek, nem tudnak segíteni levinni a kutyákat?

Ha egyszer is képes vagy rászánni magad, hogy lemenj, miért nem megy még két alkalommal?

Ha szereted a kutyáidat, ÉRTÜK képes vagy változtatni.

Én is küzdök depresszióval, ember utálattal, elég antiszociális vagyok, és a kutyám nagyon sokszor átsegített egy-egy nagyon nehéz ponton, percen.

Kérj segítséget a családodtól, a házban élőktől a sétáltatáshoz.

És segíts magadon, menj el pszichológushoz, orvoshoz, ha érdeklődsz iránta, keress valamilyen alternatív gyógymódot.

Tudom, hogy nagyon nehéz.

Ne haragudjatok, ha az en valaszom nem lesz hasznos. Tulajdonkeppen csak az eddigi kommentekre szeretnek reagalni.

Kivancsi voltam, milyen valaszok jonnek es nagyon orultem, hogy senkitol nem hallottam olyan tanacsot, hogy "Add el a kutyaidat."

Tetszik ez a hozzaallas, hogy "mindent a kutyaert, ha mar egyszer felelosseget vallaltunk irantuk"