Mit szerettek a kutyákban?

A legjobb dolog az életemben. Bárhová velem tartana, kérdés, kifogás nélkül, csak velem lehessen. Mindig mosolyt csal az arcomra, empatikusabb bármelyik embernél, aki ismerek. Pont annyira bolondos, szertelen, amennyire kell, de emellett szófogadó, alkalmazkodó. Ő az első kutyám, mindig ilyenre vágytam. És nem hiszem, hogy lesz valaha még egy ilyen jó társam, pedig szeretnék még kutyát.

Rajta kívül is kevés kutya ellenszenves, de többnyire akkor sem a kutyával van bajom, hanem a gazdájával, aki nem állította fel neki a szabályokat.

Döbbenetes belegondolni, hogy milyen csekély energiabefektetésért milyen hihetetlen mennyiségű viszonzást képesek nyújtani. Etetés, némi simogatás, némi séta, és a lelküket kiteszik érted. Nem ítélnek meg, csak szeretnek és szükségük van rád.

Sajnállak, kérdező, hogy neked ilyen rossz élményeid voltak a kutyákkal, de őszintén, minden rosszindulat vagy szarkazmus nélkül. Meg tudja keseríteni az ember életét néhány negatív élmény. Engem is támadtak, kergettek meg kutyák, de szerencsére a szüleim jól reagáltak a helyzetre, megnyugtattak, megtanítottak, hogy hogy kell ilyen esetben viselkedni.

Tényleg vannak komisz, megkeseredett, ápolatlan, elhanyagolt kutyák, de ha ilyet látok, vagy ilyen rám támad, mindig az első gondolatom, hogy ez nem az ő hibája, hanem a trehány, felelőtlen, esetleg gonosz gazdájáé. Egyetlen kutya sem születik gonosznak, kivétel nélkül mindig az emberek rontják el őket.

"rengeteg szeretetet ad és nem vár érte semmit."

Itt van a kutya elásva... sok ember magányos, antiszociális, képtelen (vagy lusta) emberi kapcsolatok kialakítására, de mégis vágyik a szeretetre; így aztán kutyát tart, ami automatikusan rajong érte.

Megfigyelhető, hogy a legtöbb ilyen nagy kutyás szereti hangoztatni, hogy szerinte egy kutya sokkal többet ér mint egy ember (vagy akár ezer ember), és hasonlók. Magányos, elidegenedett emberek.

'Itt van a kutya elásva... sok ember magányos, antiszociális, képtelen (vagy lusta) emberi kapcsolatok kialakítására, de mégis vágyik a szeretetre; így aztán kutyát tart, ami automatikusan rajong érte. "

Na várjunk... Szeretem a kutyákat, de soha nem akartam állatokkal pótolni az emberi kapcsolatomat, és ezzel szerintem nagyon sokan vannak ugyanígy. Eszem ágába sincs összehasonlítani a kutyákkal vs. emberekkel való kapcsolatok minőségét. A kutyák, és általában az állatok egy (csúnya kifejezéssel élve) olcsó szeretetet adnak nekünk, de nem váltják ki a mélyebb emberi kapcsolatokat.

Olyan ez, mint a csoki meg a kiegyensúlyozott táplálkozás. Imádom a csokit, totál rá tudok függni, néha napokig nem eszem mást, csak csokit, de egy idő után csömört kapok tőle, és szétnézek valami táplálóbb, hétköznapibb kaja után. Ha csak csokin élnék, egy fél év múlva már 800 kiló lennék, ezerféle nyavalyával. De mit ér az élet folyton csak salátával, néha egy kis csoki nélkül? :)