Hogyan szoktassam le a kutyánkat arról, hogy ne védje az egyik családtagot?

Édesanyámnak, miután Apukám meghalt, szereztem segítséggel egy menhelyes kutyát. Vidékről hozta fel két kislány, a kutyus mérete háromszor akkora volt, mint a fényképen gondoltuk.Mindegy, aranyos volt, teljesen gondozatlan, ápolatlan kutyus, hamar megszerettük. A doki azt mondta, hogy fogai alapján 2-3 éves lehet.

Az első nap mindjárt felugrott Anyukám kanapéjára, nem bírtuk lezavarni, egyből támadásba lendült. Nem akartam bántani, ezért azt találtam ki, hogy a székeket fordítva az ágyra raktam,így szegény nem tudott felugrani.Kb egy hét elteltével már elértük, hogy nem ment fel, és kineveztük helyének az egyik fotelt.El is fogadta, de ő még másik három helyet is kisajátított. 8 hónap telt el, nem sok probléma volt, nagyon szeretetigényes kis kutyink lett. A problémák mostanában, pár hete kezdődtek, anyukámat el kezdte védeni ellenem, mintha a játékszerét, kajáját védené. Anyukám egy kicsit elkényeztette, dajkálta, mint egy kiscicát, hiába mondtam neki, hogy ennek nem lesz jó vége.

Most ott tartunk, hogy nem merek járkálni a lakásban, ahol anyukám tartózkodik be sem tehetem a lábam, teljesen megváltozik a kis ártatlan báránykánk, vicsorít, morog, meg is kapta már a kezemet,lábamat is. Elolvastam ezer cikket, domináns agresszióra gyanakszok.

Most azt próbálgatjuk, hogy ő kap enni utoljára, előtte megyek be az ajtón, nem beszélünk hozzá, egy kicsit kizárjuk a falkánkból.

Eddig nem sok eredménye van a dolognak, azóta nem nagyon eszik, és láthatóan depis lett a kedvencünk.

Ha leviszem sétálni, eléggé hallgat rám, nagyon aranyos, de otthon!...

Ugyanúgy morog, vicsorog rám azóta is, de ha mefogom a pórázt a nyakamba ugrik a boldogságtól.

Mit tegyek?