Szerintetek mi a helyes sétáltatási forma?

Nem, nem jó így :D

Már rögtön kölyök korban meg kéne tanítanod neki, hogy arra mentek, amerre TE akarsz menni. Nyilván egy kölyök nagyon izgága és sokszor elkalandozik a figyelme, ez tök normális, de azért nagyjából figyeljen rád.

Hidd el, jobb most bevésni a fejébe, hogy hogyan kell sétálni (melletted, laza pórázon), mert később mikor már nagyobbacska, főleg, ha nagyobb testű kutya akkor szépen ki tudja majd rángatni a karodat. Tapasztalat :D

Nekünk olyan pórázunk volt, ami kiengedett talán 3 méterre max, és visszahúzta ha közelebb jött. Mindig úgy sétáltunk, hogy a kutya nyugodtan szaglászhatott. És mivel a póráz hosszú volt, nekünk sem gyakran kellett megállni.Persze amikor zebrához értünk, mindig mellettünk állt, ezt más kiskorában megtanítottuk neki, illetve ha valamiért épp mellettünk kellett mennie, akkor egyszerűen nem engedtük ki a pórázt.

A mi kutyánk azt élvezte a sétában, hogy végre szaglászhat, mindig végigporszívózta az utat. Szerintem ez a séta lényege, nem az, hogy melletted meneteljen felemelt fejjel.

De meg kell tanítani arra, hogy mindig arra mentek, amerre te akarsz menni, az útra nem mehet le, és ha átmentek az úton, akkor csak akkor lép le, ha te azt mondod neki.

Szerintem az nem olyan jó a kutyának, amit az egyik válaszoló írt, hogy időnként megállnak, és akkor szaglászhat. Hiszen így nem követhet egy-egy nyomot, nem tudja feltérképezni hogy melyik kutya merre járt.

Nézz/olvass Cesar Millan-t. A falkavezér szerephez nagyban hozzájárul a sétánál való pozíciód, ahogy az is, hogy ki megy ki először az ajtón/kapun. Neked kell elől lenni, ami nem azt jelenti, hogy a kutyának nincs szabadsága.

Kisgyereknél sem arra mész, amerre ő szeretne... :)

Egyáltalán nem jó.

Lehet, és jobb esetben kell is lennie a sétának "tombolósabb" része, apportírozás, szaladgálás, önálló szaglászás, vagy séta közben 1-1 szag megvizsgálása, stb.

De ezt külön kell választani a sima renden pórázos sétától.

Ott az irányt, a tempót, a hangulatot, lelkiállapotot, kisugárzást (mit közvetít a környezete felé a testbeszéde)

minden az ember határoz meg,a helyes pórázkezeléssel pedig azt kell elérni, hogy a kutya rövid, le laza (!) pórázon jöjjön mellettünk.

Az egyik legveszélyesebb jelenség az embert sétáltató kutya, én ha kutyasétáltatás közben ilyennel találkozom, átmegyek az út másik oldalára.

Ha erre nincs lehetőség, megállok, úgy helyezkedek, hogy a 2 kutya között legyek, és leültetem a kutyámat, háttal a másik kutyának!

Mivel ha a kutya irányítja a sétát, azzal nem csak az irányát és tempóját határozza meg, hanem azt a lelkiállapotot

Volt már elég bajom kontrollálatlan kutyákból, kellett már lefújnom gázsprével kutyát és gazdáját egyszerre, szóval hacsak lehet, nem kockáztatok.

Mivel ha a kutya határozza meg az irányt, a tempót, és ő megy elől, akkor automatikusan azt is ő dönti el, milyen hangulatban legyen, milyen lelkiállapotban, mit kommunikál a jelenlétével.

Lehet vadászó, lehet védelmező, lehet agresszív, lehet túl rámenős, lehet túl izgatott, túl domináns.

Te pedig ebben a helyzetben egy senki vagy a szemében, hiszen mögötte vagy, és nem irányítod, így leállítani se tudod.

Szóval egy rendezetlenül, izgatottan elől sétáló kutya önmagában potenciális balhé forrás.

Ha valakinek van egy minimális rálátása, úgy fog titeket kerülni, mint egy pestisest.

Ezt persze a kutya is megérzi majd, és felerősíti a dominanciáját, hiszen, azt látja, hogy tartanak tőle.

Felerősíti a frusztrációját, hiszen séta ide vagy oda, nem fog tudni más kutyákkal barátkozni, mert egy elől haladó feszülő pórázos kutyával senki nem akar, nem mer ismerkedni, és nem is igazán lehet, mert ez teljes kontroll nélküliséget, és pattanásig feszült idegállapotot eredményez, ami alkalmatlan ismerkedésre.

"Szerintem ez a séta lényege, nem az, hogy melletted meneteljen felemelt fejjel. "

Nem , ezek közül egyik sem a lényeg.

A lényeg a kutya igényeinek a kielégítése, ami nem a séta fizikai része, (mivel séta tempóban nem fáradnak el, kb leélnék sétálva az életüket) hanem a pszichés igények kielégítése.

A séta azért kell, mert meg kell adni a kutyának a kutya életet.

Ez pedig azzal jár, hogy a falka elindul vadászni, felfedezi a környezetét, nyomon követi a változásokat, megismeri a környezete többi állatát, embereket, helyszíneket, jelenségeket, időjárást, és milliónyi ingert.

A "vadászat" , séta lényege, hogy falkává kovácsoljon egy csoportot, kialakuljon a bizalom és a tisztelet(!) megerősödjön a falkasorrend.

Soha a világon, egyetlen egy falkában történő séta nem zajlott le még úgy, hogy a falkatagon önállóan azt csináltak, amit csak akartak, azt a nyomot követték, amit csak akartak.

Soha a világon egyetlen séta nem zajlott még úgy, hogy ne a falkavezér lett volna elől, diktálva az irányt, és tempót! (tehát ha a kutya csinálja ezt, akkor ő van ebben a pozícióban)

A legkártékonyabb dolog a kutya számára, ha demokráciát próbálunk ráerőltetni!

Amikor az igényei kielégítéséről beszéltem, azalatt azt értettem, hogy a kutyák agya kizárólag egy szigorú hierarchikus felépítésben képes működni, sehogy máshogy.

Ezt kell neki megadni!

Ez jelenti a pszichés lefárasztást a séta során.

Hogy ugyanúgy, mint egy vadászatnál, követnie kell a falkavezért.

Fegyelmezetten, betartva a stratégiát, a szabályokat.

Ha nem lehet hangot kiadni, akkor nem lehet.

Ha nem lehet mással foglalkozni, akkor nem lehet.

Ha a követés a feladata, arra kell összpontosítania.

Különben semmit nem ér az egész!

Ha ez nincs, csak egy rendezetlen testmozgás, amiből pont a lényeg marad el!

Ezeknek a szabályoknak a betartásával alakul ki a bizalom, hiszen a kutya csak így érzi, hogy erős jellem vezeti a falkát, ezért az megbízható.

És így alakul ki a tisztelet, hiszen ha tiszteljük az igényét, hogy a kutya élethez fegyelmezett követésre, feladatra van szüksége, akkor ezt a tiszteletet visszatükrözi, és tisztelettel hálálja meg!

"Akkor szerintetek ne engedjem arra menni, amerre akar?

Mondjuk, ha nem arra megy, amerre szeretném, álljak meg, vagy hogyan lenne ez jó? Vagy mondjuk jutalomfalatkákkal tanítgatni?"

Ne.

Húzd egy kicsit felfelé, és arra a pórázt , amerre menni akarsz.

Ha elindul arra, a jutalma minden esetben a laza póráz legyen.

Soha ne feszüljön egy pillanatra se a póráz, ha jól viselkedik, tehát nyugodtan, követve halad.

Ha megelőz, állj meg, tereld vissza magad mögé/mellé, és úgy folytasd az utad.

Fojtasd el csírájában a megelőzést, indulj el vele nyugodtan, és ha irányítani akar, póráz rántással figyelmeztesd, hogy tartsa meg a nyugodt követő állapotot.

Megfordulni is szoktak ilyen esetben, ha a kutya megelőz, kemény, éles fordulóval fordulj vissza, a póráz megrántásával egybekötve, hogy ismét a hátad mögé kerüljön.

Jutalommal is lehet motiválni, játék, vagy kaja, de itt nagyon sokan hibáznak.

Soha nem a kutya fizikai viselkedését kell megjutalmazni, hanem azt a pszichés állapotot, ami arra a cselekvésre, viselkedésre ösztönzi. (A fegyelmezés ugyanez, csak fordítva)

Tehát bemutatod neki a játékot, vagy a jutalomfalat illatát. Elhúzod az orra előtt. Ha elindul arra, akkor elindultok.

Ha szépen követ, akkor megkaphatja a jutalmat.

A követés az egy pszichés állapot.

Mehet mögötted ellenkezve, vagy félve, vagy más kutyákra ugatva, meg mehet előtted is úgy, (ha már jól ismered, pl idősebb, higgadtabb kutya) hogy abszolút kontroll alatt tartod, a legkisebb jelzésedre is 100%-os biztonsággal reagál, úgyhogy ne a testhelyzetet jutalmazd, hanem azt, ha lazán, probléma nélkül , irányításod alatt sétál.

A kérdező szerintem egyáltalán nem pórázos sétáról beszél.

" Persze ésszerű keretek között és nem engedtem, hogy pl az útra kimenjem. Amikor vissza akartam menni is lassan hívtam, közben hagytam, hogy bóklászgasson. "

Itt meg mindenki a pórázt emlegeti.