Hol találhatnék ingyen elvihető keverék kölyök kutyát?

Azt én értem, hogy nagyon félti a kutyákat, de könyörgöm annyi esze lehetne, hogy aki egy menhelyre megy kutyáért valószínűleg nem azért hozza ki, hogy utána agyoncsapja.

Egészséges féltés oké, na de ez...

Azért nem adott cicát, mert van kutyád?:) Hajaj..

Kedves utolsó, én menhelyen dolgozom, és sajnos nem igaz, hogy aki menhelyre jön örökbe fogadni, az nem fogja agyoncsapni a kutyát.

Volt, hogy keverék szuka kölyköt adtunk örökbe (a szerződésben benne van az ivartalanítási kötelezettség), a kutya 8 hónaposan (!!!) leellett.

Volt, hogy láncról, rühösen kellett visszahoznunk a kutyát.

Volt, hogy a kutya visszaszökött a menhelyre (pedig messzire vitték), a "kedvesgazdi" mind a mai napig nem hívott fel, hogy nincs meg a kutya.

Nem egy kutyát hoztak már vissza azért, mert ugatott, nem ugatott, túl jó házőrző volt, nem volt jó házőrző, kamasz kölyköt azért, mert 7 hónapos koráig képtelen voltak leszoktatni az ugrálásról és a játékos harapdálásról, volt, hogy a szőrhullás okozott problémát (no comment...).

Van 2 staffink, már legalább 4x megpróbálták verekedtetésre elvinni őket (a beszédből egyértelmű volt...).

Egy másik menhelyen kivittek egy staffit sétálni, nem vitték vissza! :O

Volt, hogy kan mellé kértek NEM ivartalanított szukát.

Sorolhatnám a végtelenségig...

A bunkó bánásmód és a bizalmatlanság nagyon rosszul tud esni a jó szándékú örökbe fogadónak, de egy kicsit lássatok bele a másik nézőpontba is: aki évek óta menhelyezik, az egy idő után elkeseredik, és a sok rossz tapasztalat és szenvedés bizony bizalmatlanságot szül.

Nem mondom, hogy ez jó dolog, helyes viselkedés, de (minden faji előítélet nélkül), ha egy cigány leállít az utcán megkérdezni, hogy mennyi az idő, akkor te is szorosabbra fogod a válladon a táskát. => a tapasztalat szülte bizalmatlanság.

Oké rendben, ilyen szemszögből nézve tényleg más a leányzó fekvése. És így érthető is.

Ellenben nekem nagyon rosszul esett ez a viselkedésmód, mert az oké, hogy sok ilyen "ember" van, de én történetesen nem ilyen vagyok.

És amikor már tényleg odáig fajul a helyzet, hogy lassan már a zoknim színét is meg kell mondanom, és akkor még mindig úgy állnak hozzám, mint egy elvetemült kutyagyilkoshoz, akkor nálam is betelik a pohár, menhely ide vagy oda.

De megértem az álláspontodat, főleg azért mert testközelből látsz ilyen szituációkat. Rettenetesen sajnálom, hogy vannak ilyen kegyetlen emberek.

16:03-as vagyok. Köszönöm a válaszod, és örülök is, hogy írtál.

A te szempontod is abszolút érthető, és igen, neked is igazad van.

Jó, ha az emberek értelmesen, normálisan tudnak beszélgetni :).

Én nagyon fontosnak tartom az állatvédelem és a lakosság közti világos, jól átjárható kommunikációt, ami sajnos, ahogy az egész állatvédelem is még, gyerekcipőben jár.

Lsd. a legtöbben nem tudják, mit kell tenni elveszett/talált kutyakor, nem tudják, hogy mi és hogyan működik valójában egy menhely/sintértelep, stb.

Nem folytatom, mert hosszúra nyúlna, csak az előző válaszomat értelmeztem egy kicsit: a kommunikáció végett írtam a "mi" nézőpontunkat.