Ez mennyire normális viselkedés a kutyustól ilyen helyzetben?

Káros hatással az van rá, hogy nincs szocializálva, nevelve, sétáltatva, felesleges energiái levezetve.

Nemigazán érthető, hogy ha tudod, hogy kellenének ezek az életébe, mint pl. a séta, hiszen már a kérdésben írod, akkor miért nem adod meg neki? Miért nincs rá lehetőség? És ez nem utálkozás, hanem nem értem, miért kell annak kutyát tartania, aki az alapigényeit sem akarja kielégíteni...

Jelen körülmények között normálisnak tekinthető, hiszen a kutyának ez az egyetlen szórakozása, hogy a kertből kémlel ki, vagy őrjöng a kapunál. Mi mást csináljon szerencsétlen?

A kutyátok a helyzetnek megfelelően viselkedik.

(Az már más kérdés, hogy sem ez a viselkedés, sem pedig a helyzet nem normális.)

Én minden utálkozás, rosszindulat, kötözködés nélkül kérdezem:

Miért nem megoldható a séta?

A kutyának ez az alapszükségletek közé tartozik, nem mellőzhető. Természetesen van aki nem sétáltatja a kutyáját, na azok nem tartoznak a felelős állattartók közé.

Éld le te az életed bezárva egy szobába, ahonnan soha nem jöhetsz ki. Meglátjuk mennyire fogod élvezni ;) Minek vesz valaki magához kutyát, ha nem tud neki megfelelő életet biztosítani. A kérdésből kivehető, hogy se agyilag, se testileg nincs lefárasztva. Lehet, hogy tartják mások sokkal rosszabbul a kutyájuk, de ez nem ad felmentést neked arra, hogy ilyen nyomorult, unalmas, ingerszegény életet éljen a kutyád. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy: " Más gyilkolt már meg csak úgy a semmiért ismeretlen embereket, akkor én miért ne verhetnék össze csak úgy valakit az utcán aki szembe jön velem."

Egyébként meg minden megoldható, ha akarjuk. Nálunk is elég veszélyes a séta. Itt falun a sok szocializálatlan, kapunál őrjöngő kutya (pont, mint a tiéd) ki tud jönni, és azonnal a kutyákra támadnak. Még is megoldom. Kocsiba be a 2 kutyával, elhajtunk egy nagy rétig, ott kiszállunk és van, hogy egy fél napot bóklászunk össze-vissza. Vagy a városba megyünk be velük, vagy elmegyünk túrázni valahová. Most pl. Háromhutába fogunk menni. Tőlünk röpke 100 km-re van, de ez mégis elmegyünk, mert sétálni fontos. Mert nem akarom, hogy egy mindenért őrjöngő, szocializálatlan, folyton unatkozó kutyám legyen. Rendes életet akarok nekik biztosítani, ha már magamhoz vettem őket, mert ez a minimum. Gondoskodok róluk megfelelően, mert megérdemlik.

A kérdésedre válaszolva:

A helyzetéhez képest normális ez a viselkedés, de nem jó! Káros-e? Hát ha nem baj, hogy előbb-utóbb bekattan, mert nincs lefárasztva sem agyilag, sem testileg, és még a faleveleket is ugatni fogja, akkor "nem baj".

És egy kéretlen tanács: próbáljatok keresni neki egy olyan gazdát, aki minőségi életet tud biztosítani neki, olyat amilyet megérdemel.