Akartam egy kutyat de nem ugy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna. Minden kommentet meghallgatok. Valaki otlet?

Honnan van és mennyi idős?

Mennyit foglalkozol vele egy nap?

Miket csináltok együtt?

Az első kutyámtól én is ideges voltam az elején, mert mindig attól féltem, beleharap a bokámba hátulról, pedig semmi okom nem volt rá, egy nagyon jámbor kölyökkutya volt, csakhát korábban sosem volt semmi tapasztalatom kutyákkal - nagyon jól összeszoktunk:)

A halála után 10 évvel lett csak újra kutyám.

Nagyon megszerettem első látásra, de az első 6-8 hét rettentő fárasztó volt vele, hiszen pont olyan, mint egy kisgyerek. Gyakorlatilag 0-24-ben kellett figyelni rá, irányítgatni, 2 óránként kivinni, vigyázni, hogy ne okozzon nagy kárt és önmagát se sodorja bajba. Ráadásul épp akkor fekvőbeteg is lettem pár napra, nehéz volt megoldani az eü sétákat és rettentő pörgős volt, hulla fáradt lettem minden estére. Akkor alig vártam, hogy egy kicsit nagyobb legyen, pedig már akkor tudtam, hogy később meg azt fogom sajnálni, hogy olyan gyorsan felnőtt:S Most is csak 1,5 éves kamasz, de úgy 4 hónapos korára már eléggé kialakult a napirendünk. Most is nagyobb az energiaigénye, mint az enyém, de alkalmazkodtunk egymáshoz:)

Szóval szerintem ne aggódj!

Légy egy kicsit türelmes, és foglalkozz vele nagyon sokat! Az első 2-3 hónap energiabefektetése sokszorosan megtérül majd!

Amúgy macskám is van, két külön műfaj, de az egyik szeretete nem zárja ki a másikat!

Nezd, a kutyaddal valo mely kapcsolat nem alakul csakugy ki varazsutesre. A sok kozos munka, setak, hebereszesek delutan a kertben/lakasban/mezon alakitjak ki ezt az erzest.

Ha viszont tenyleg nem erzed magadat alkalmasnak a kikepzesere, kutyas eletre, akkor tenyleg add mashova, habar en javaslom, hogy kezdj el vele egyszeru, otthon is megtanithato parancsokat, mint peldaul az "ül"-t a "pacsi"-t, stb-t es ha 1-2 het intenzivebb "edzes utan is ugy erzed, hogy nem neked valo ez, akkor add mashova :)

TE MAGÁNYOS VAGY!

úgy érzed állandóan össze vagy zárva a kutyával..

Nem kell megijedni mindig könnyebb lesz. Az elején mindenki elbizonytalanodik :)

Próbálj több kutyás barátot szerezni, vagy mikor kimész sétálni haverokkal vidd magaddal a kutyát is.

Legyél türelmes, még nagyon az elején vagy jobb lesz az egész.

Milyen fajta a kutya? kinti/benti? te hány éves vagy?

Te nem kutyát akartál magadnak, hanem egy társat, barátot. Ahogy korábban is írták magányos vagy. Ha jól sejtem, idealizáltad a kutyatartást és úgy általában a kutyákat. A kutyák nem helyettesítik az emberi kapcsolatokat, pl. nem fognak neked vicceket mesélni, hogy felvidítsanak...Tehát, ha mélyen belül valami ilyesmi volt ezzel az egésszel a célod, akkor mindig csalódni fogsz.

Valószínűleg nem gondoltál a nehézségekre és nem készültél fel rendesen a kutyatartásra. Az, hogy féltékeny vagy, amiért a kutya másokkal is kedves, megint csak szeretet éhségre utal.

Figyelj, attól, hogy a kiskutya érdeklődik mások iránt még téged is szeret. Nem egy gép, ami folyton csak rád figyel. Ráadásul, ahogy írták, a jó kutya-gazda kapcsolatot építeni kell. A következetes és szeretetteljes nevelés eredménye, amit az idő mélyít, és nem egyik napról a másikra alakul ki.

A kutyák hűségéről szóló történetekben szereplő állatok, éveket töltöttek a gazdáik mellet, nem egy hónapot! Ráadásul, egy se kölyök kutyákról szól!

A kölyök kutyák mind nagyon kíváncsiak és aktívak, sokat rosszalkodnak. Ilyenkor gyerekek, akiket tanítani kell. Később, olyan 1,5-2 éves kor körül lenyugszanak, ekkor válnak felnőtté. Fajtától függ, mennyire maradnak pörgősek. Van olyan amelyik élete végéig megőrzi a játékosságát vagy állandóan futna és tanulna, tehát felnőttként is le kell fárasztani, és van amelyikből kanapé kutya lesz, aki lustálkodni szeret a legjobban. Fajtája és kutyája válogatja.

Ha valóban nyűg neked a kutya és túl vállaltad magad vele, akkor én is azt javaslom, hogy keress neki mihamarabb új gazdát, amíg még nem olyan megterhelő neki a gazda váltás. Egy hónap az semmi, szóval még simán kereshetsz neki új gazdát!