Mentett kutya nem játszik semmivel. Ötletek?

Ha jóban van a többi kutyával, akkor vidd el közösségbe! A kutyafuttatóban úgyis bevonja a többi kutya a játékba, ha van kedve akkor ő is be fog állni. Viszont ha nagyon nincs kedve, akkor tiszteletben kell tartani.

Nálam volt egy mentett pincsi ideiglenesen, a gyepiről jött. Ő sem akart semmivel játszani, de amikor kivittem a kertbe a kutyámhoz, akkor ő addig pattogott a kötéllel és a labdával amíg a pincsi is kedvet kapott. Nyilván nem azonnal megy, de egymástól is tanulnak. :)

Nekem tenyésztőtől van kutyám, nem mentett, aranyélete volt mindig is. Viszont a labda egyáltalán nem érdekli, más játékok már jobban, a csipogósakat nagyon szereti, de sosem játszik fél-egy órákat egyhuzamban. Tízszer, tizenötször visszahozza, fut vele két kört a kertben és annyi. Ingergazdag környezetben sokszor egyáltalán nem is játszik, csak ha olyan kedve van. A kutyák is nagyon sokfélék, ha valami nem okoz nekik örömet, nem kell erőltetni. Mondjuk nekem is hiányzik hogy hosszú percekig labdát dobáljak, remélem a második kutyám apportosabb lesz. Nem lenne rossz ha mikor beteg vagyok, vagy nincs semmi energiám, úgy is le tudnám fárasztani a kutyámat hogy csak egy helyben állok :D

A falkában való játék amúgy tényleg jó ötlet, a haverokkal az enyém is mindig benne van a buliban.

Meg vannak ezek a valódi nyusziszőrös dummyk, amik a vadászkutyák kiképzésére valók eredetileg. Nos, lehet hogy lesznek akik ellenzik ennek a kis cuccnak az egyéb célú felhasználását, de játékként is alkalmazható, be szokta pörgetni a kutyákat. Persze nem olcsó.

Megpróbálhatod azt, hogy leülsz a szoba közepére egy játékkal, és úgy viselkedsz, mintha az lenne a világ legnagyszerűbb dolga :D

Játssz vele, a kutyát észre se vedd.

Ha közelebb jön megnézni, akkor megpróbálhatod hanggal "kínálni" neki ("Jajj, miez? Kéred? Kéred?" gyorsan és izgatottan :D) de játssz vele tovább, egy idő után lehet hogy beadja a derekát és megpróbálkozik vele ő is :D

Azt is megpróbálhatod, hogy leguggolsz vele szemben, és az egyik kezedből a másikba gurítod, a kutyus orra előtt, hátha rándul egyet a vadászösztöne :)

Szintén egy mentett kutyunk van. Egy éves kora körül került hozzánk.

Nálunk bevált az, amit az előttem szóló írt. Én játszottam a lasztival guringázva magam előtt, óvatosan kicsit a levegőbe dobva. Aztán rájött ő is, hogy milyen csudajó ez. Bár egy nagy labdaszerű szőrmés pompom a kedvence. Teljesen megkergül, ugrál mint egy kis kecske, amikor játszik vele :)

Megpróbálhatod te is így ösztönözni, de tényleg nem a világ vége, ha nem játszik.

A szüleimnek egy menhelyi kutyusuk van, kb 2 körül volt, amikor befogadták. Ennek már 10 éve, azóta se játszik. A sétát meg a dögönyt imádja. Teljes életet él enélkül is.

Nem egyformák a kutyák, nem mindnek ugyanaz okoz örömet. Az enyém menhelyi potyalakó volt 5 évig, pár hetes korától kezdve. Nyilván, mivel menhelyen nem foglalkoznak úgy a kutyákkal, így neki is kimaradt a játékos kölyökkor. Plusz rettegett, szinte mindentől: ha berepült egy légy zümizve, már szaladt a konyhába, ha megmozdult a függöny a széltől, már szaladt a konyhába, ha leültünk vasárnap a családdal ebédelni, akkor a szobába szaladt behúzva magát. Félt a férfiaktól, a nagyobb darab emberektől, a kisgyerekektől, a kutyáktól, macskáktól, háztartásban előforduló dolgoktól, ásványvizes üveg, tál(igen, a saját kutyatáljától is), megijedt, amikor a saját körme kopogott a padlón és még sorolhatnám. Volt vele dolgom bőven.

Játék neki az, ha a labdát nem viszi a szájában, hanem a mancsával pofozza, mint a cica. Az öt év menhelyen, hiába félt a kutyáktól, mégis hiányzott a kutya társaság, de mivel a kutyáktól félt, ezért feltalálta magát, ellopta az egyik plüssmackómat, ami gyerekkorom óta ott hevert az ágy sarkában egy bizonyos emlék miatt. Voltak még plüssök, de Ő ezt választotta. Azóta azzal úgy viselkedik, mintha a kis társa vagy kölyke lenne, nyalogatja, ráhajtja a fejecskéjét és úgy alszik el. A mai napig akárhányszor feljövünk a sétából mindig az az első, hogy beszalad ellenőrizni, hogy megvan-e jól van-e, nagyon aranyos.

Imád sétálni, imádja a havat és imád pocok után ásni.

Szóval meg kell Őt ismerned, észre kell venned, hogy mi teszi boldoggá.

Utáltam, mikor a három órás sétából Ő kettőt a mezőn vadászva töltött, mert akkor csak voltam, nem haladtunk, mert Őkegyelme vadászott. De rájöttem, hogy neki ez boldogság és így engedem, jó látni, ahogy ugrándozik:)