Félős kölyökkutya?

Kedves Kérdező! Te mitől hinnéd el jobban, hogy nincs mumus a bokorban és a kisgyerek nem eszik hosszúkutyát? Attól, hogy elrángatnak, elvonják a figyelmedet (csak rám nézz!) vagy attól, ha tisztes távolból, nyugodtan megfigyelheted?

Amúgy... ha amikor épp eléd ugrik a sarokról a fegyveres rabló, te vennél a sajtos pogiból, amivel megkínállak? Akkor miért is várod el a kutyádtól, hogy egyen a jutifaliból, amikor éppen a szörnyűséges kutyaevő szörny ordít a kerítés másik oldalán? A kutya ilyenkor teljesen le van fagyva, se kép, se hang. Olyankor azt tudod csinálni, hogy arrébb viszed a kutyát, és ha lenyugodott, akkor lassan, fokozatosan újra kezditek - de ezerszer jobb nem hagyni átesni az ingerküszöbön.

Amúgy sok esetben az is segít, hogy ha normálisan viselkedő, jól szocializált kutyával (pl. a te másik kutyád) sétál, ugyanis ellesi, eltanulja tőlük a viselkedést (ha hülye kutyával lógtok, akkor a hülyeséget is).

Amúgy meg, van itt két dolog, amit nem értek:

1. Ha semmi kedvedet, időtök, empátiátok egy ilyen félőskével szenvedni, akkor mi a viharért hoztátok el?

2. Ha tudták, hogy félős, miért nem készültetek rá tudatosan? Nem egy ördöngösség, nekem is ment - lehetett sejteni, hogy hamarabb jön haza velem egy félős kutya a gyepiről, mint egy zsebterrorista.

Szóval én is amondó vagyok hogy keressetek egy nagyon jó házhoz járó kiképzőt, aki pozitív megerősítést használ és látott már közelről félős kutyát. ÉS emellé a kutyaovi. Közben aktívan kezdjetek el olvasni a témában, mert sajnos van olyan oktató, aki többet árt a kutyának, mint használ. Magyar viszonylatokba a [link] egy jó hely, ha tudtok angolul, akkor kifejezetten ezt a bejegyzést ajánlom: [link] Illetve a kedvenc ábrám: [link]

Még egy dolog, motivációnak: ez a viselkedés nagyon könnyen átcsaphat félelmi agresszióba. "Majd én megeszem, mielőtt ő enne meg engem!"