Mit tennél, ha kiderülne hogy a 12 éves kutyádnak mennie kell?

Miért kell mennie a kutyának..? Azért nem mindegy az indok.

De én 99%, hogy nem adnám oda, pláne egy 12 éves kutyát.

Hoztam már meg súlyos döntéseket az életemben, szóval igen, ha semmi más mód nincs semmi kiskapu, semmi lehetőség, akkor képes lennék meghozni egy ilyen döntést,

mert ha már az kiderült, hogy alkalmatlan vagyok kutya tartásra, akkor legalább annyi erő legyen bennem, (vagy viseljem ezt a büntetést) hogy elviseljek ekkora terhet, amit egy ilyen döntés jelent.

És ez a jövőre nézve sincs meg következmények nélkül, hiszen ezt a kutyát se úgy veted magadhoz, és nem úgy éltetek eddig együtt, hogy azt tervezted volna, hogy öreg korára elhagyod.

Ez gondolom egy előre nem látható dolog volt.

Szóval ha egyszer belekerültél ilyen helyzetbe, máskor is előfordulhat, akár más okból is.

Ez az eset arra bizonyíték, hogy alkalmatlan vagy kutyatartásra. Ezzel nem lehet vitatkozni. Van ilyen, csak el kell fogadni.

Úgyhogy ha meghozol egy ilyen döntést, az a minimum, hogy soha többet egész életedben ne legyen kutyád!

Pont elég gerinctelen dolog meghozni egy ilyen döntést, de jól tudom, hogy hozhat ilyen helyzetet az élet. Átéltem már hasonlót, fel is áldoztam sokmindent.

Annyi tartás viszont legyen benned, hogy viseld ennek a következményét, és soha többet ne legyen csótánynál értelmesebb állatod se!

Tudom, közhelyes, meg nyálas, de ettől még kib-szottul komolyan kéne venni:

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. "

Ha nem megy (nem ment) akkor soha többet ne "szelídíts" meg semmit".

Milyen érdekes megfigyelni egyébként ezt a felelősség lepattintást, és a következmények alól való kibújást!

Milyen sokan tudnak ezzel azonosulni!

Aki az 5-ös választ lepontozta, annál a szarom is keményebb!