Mi a baj a lánccal?

A mi környékünkön az volt a szokás, hogy a kutyákat egy maximum 3 m-es láncon tartották állandóan. Ez szerintem nem oké, és ha jól tudom, a szabályozásnak sem felel meg, de nem nagyon tudtunk elérni semmit.

Ha egy kutya csak ideiglenesen van megkötve, az más. Az is más, ha futóláncon van. Csak sajnos ilyenből kevesebbet láttam :-(

Nem a lánccal meg a kennelel van a probléma, hanem azzal, hogy ezekkel a kutyákkal nem sétál, játszik, foglalkozik senki.

Szerintem minden egészséges kutyával illene heti 5-6 órát aktívan foglalkozni.

A fogatosok is láncon tartják a kutyákat, több napos versenyen, van, hogy 1,5 m-en csak, de ők naponta, kétnaponta le vannak mozgatva.

Hallottam már olyan magyarázatot, hogy azért jobb a kerítés, mint a lánc, mert a kutyák jobban el tudják fogadni, ha egy látványosan körülhatárolt helyen vannak, mint azt, ha látszólag semmi nem akadályozza őket, valami mégsem engedi tovább.

Rövid időre szerintem a lánc és a kennel is elfogadható (inkább, mint hogy kilógjon az utcára és elüsse egy autó), a gond csak az, hogy ilyenkor egyeseknél nagy a csábítás arra, hogy a sok energiát igénylő nevelés helyett inkább a könnyebb utat válasszák és fizikailag korlátozzák a kutyát.

Az egyik ismerősöm igen aktívan és magas szinten kutyázik, alapvetően ellenzi a láncon tartást, de amikor hozzá került egy - addig láncon tartott - viselkedésproblémás pásztorkutya, aki nem komálta az embereket és módszeresen lebontott bármilyen kerítést, akkor egy idő után kisebbik rosszként inkább a futóláncot választották. Egy kutyát rehabilitálni idő, de ez senkit nem fog érdekelni, ha addig megtámad valakit vagy elüti egy autó.

Szögezzük az elején. Három belga malink van, ebből kettő veszélyes idegenekre nézve, mert a harmadik még kölyök, 10 hetes mindössze.

Azonban sosem voltak láncon, kenelbe viszont igen. A kenelünk, 8 m2, van benne egy kutyaház, mivel volt már olyan, hogy estére bent kellett maradniuk. A szomszédba van egy pumi (azt hiszem, nem biztos), a másikba pedig egy már öreg német juhász.

A pumi mindig szabadon van, ezért eléggé emberközpontú, van, hogy mikor jövök haza elém szalad, rám ugárl és várja hogy simogassam. Nagyon aranyos, és jószívű, viszont nagyon hergeli az utcában lévő kutyákat, úgyhogy nem túl csendes az utcánk.

A német juhász egy alig 1,5-2 méteres láncon van. Szörnyű sorsú kutya, és ez most nem túl reagálás. Hallani szoktuk, ahogy nyáron (vagy amikor túl meleg van) és télen (vagy amikor túl hideg van) sír. Nem néhány nyüszítés, hanem tényleg, szívszaggatóan sír. Nem egyszer van, hogy legszívesebben átmennék, és addig ütném a "gazdáját" ameddig mozog. Vagy lélegzik, vagy csak bármilyen életjelet mutat. Szóltunk először, 2 éve, mikor ideköltöztünk, az állatorvosnak, hogy ez így nincs rendben, tegyen valamit. Azt mondta, hogy az embereknek hozzá kell szoknia a törvényhez. Azóta minden évben szólunk, minden évben ezt a választ kapjuk.

Ebből tanulságok: 1, nem jó ha a kutya mindig szabadon van, kell neki korlátozás 2, igenis van, hogy néha, ismétlem NÉHA cseszettül nem kell az a lánc, és igenis kínozzák vele a kutyát 3, az állatvédők se tesznek az égvilágon semmit, csak a pofájuk nagy, TISZTELET A KIVÉTELNEK