Miért marad sok kutya a menhelyeken, gyepmesteri telepeken?

Menhelyi dolgozó vagyok.

Általában így jönnek be sokan: "nekem fajtiszta kellene, yorkie, bolognese, mopsz, csivava, vagy kisebb testű fajtiszta"

"pitbull kölyök kéne"

"mindegy milyen de fajtiszta legyen, a korcsok nem jók semmire"

"kölyök kéne, lehet keverék, de kistestű maradjon, szobatiszta legyen"

"nem kell felnőtt, a 2 éves vagy az idős kuyta (pl 5 éves) már nem ragaszkodik az emberhez, azok nem jő kutyák

Ha netalán valaki kiválaszt egy mixet

"minek az Előkontroll, hát állatbarát vagyok"

"szerződéssel? Régen bezzeg csak bementünk és vihettük"

"ivartalanítási kötelezettség? Én vigyázok nem fog vemhes lenni, nem csinál fel senkit, de hagy döntsem már el én, mit csinálok a kutyámmal"

Ezért.

Jolly joker, amikor bejön rengeteg 80év körüli pár vagy özvegy, hogy kellene neki kutya. Jó, persze, ajánlanánk neki hasonló korú négylábút.. Jaaaa neeeem neki nemkell vén kutya neki kölyök kell. Hogy nem adunk? Hát maguk bolondok!!

Szösszenetek az örökbefogadási szándékokról egy menhelyi dolgozótól :(

Mert alig adják ki őlet. Bementem az illatosútra egy cuki keverék félévkörüli kutyáért(közepes testűre nő), saját lakással rendelkezem, tisztán, rendezetten mentem, rengeteg időm lett volna rá, mivel egyetemista voltam, volt rendesen megtalarításom, nem volt hitelem, nem zavart volna, hogy ellenőrzik, hogy tartom, minőségi tápot kapott volna, egy ismerősöm kutyasulijába vittem volna, először még gyerekbarátnak hívták a kutyust, aztán megkérdezték van e párkapcsolatom. Mikor megmondtam, hogy egyedül nevelem a gyerekem, hirtelen elkezdtek kioktatni marhaságokkal, hogy a kutya nem szereti ám, ha meghúzzák a farkát, stb. Megkérdeztem a kutya előéletéről, hogy fél e valamitől, verték e, agresszívan reagál e valamire, amit nem gondolnék és bumm, nem kaptam meg. Nevetséges mi a fenét képzelnek az emberek. Iszonyúan sértve éreztem magam, mai fejjel már kiverném a hisztit, akkor nem mertem. Jelenleg macskánk van, rendszeresen látja orvos, hatalmas tere van, bútorai, szeretve van, gyerek nem bántja, acanát eszik és egész nap simogatom.

Nem tudom kihez került az a kutyus, de biztosan férfi vitte el.

Az állatmenhelyeken suttyók dolgoznak, 8 általánossal, előítéletekkel a középkorból, tájékozatlanok..

Az a vicc, hogy azért pont oda mentem, mert ott volt a legcukibb kutyus és mert korábban is onnan fogadtunk örökbe kutyust, csak akkor a nagypapám nevére(80 éves volt), egy 3 év körüli keveréket. Akkor még mindketten éltek, meg lehetett volna nézni, milyen jól van a kutya.

Szerintem akkor azért kaptuk meg, mert férfi volt, még, ha idős is..

Egyébként ezt nem merték így felvállalni, azt mondták, a tökéletes otthonra várnak neki, még egy hónapja sincs bent, biztosan fognak érte jelentkezni mások is, majd meglátják, ki mellett döntenek, majd értesítenek.. Igazuk volt, a kutya kb 2 hónapot volt bent, legalábbis akkor került le az oldalról.

Az első kutya pár hónapot volt bent, akit a nagypapám hozott ki..

Lehet, hogy csak a több hónapot bent töltő kutyusokat adják ki elsőnek, a frisseknél válogatnak.

Hát megértem azt, hogy ennyire megválogatják a gazdákat. Szörnyű gazdák is vannak, akik rosszul bánnak az állatokkal, de azért ennyire szigorú követelménynek sem kellene lennie. Pl az egyik válaszoló írta az esetét, neki szívesen adtam volna oda a kutyát.

A másik, hogy pl én járok az itt lévő menhelyre besegíteni, viszek havonta egyszer egy nagy minőségi tápot is, kutyát is sétáltatunk, imádnivalóak. Ennyivel tudok hozzájárulni, mert nekem tényleg egy bizonyos kutyafajta volt az álmom. Ott a menhelyen nem találtam, így inkább tenyésztőtől vettem. Vele sportolok, versenyezni készülünk, imádom. Ha találtam volna a menhelyen (sheltie, szóval kicsi az esély erre) akkor egyből elhoztam volna.