A szüleimtől szeretnék egy kis beagle kölyköt, de mindig van valami kifogásuk szerintetek mivelgyőzhetném meg őket?

Nem te fogod a kajáját megvenni ami 6000ft/kg jobb esetben. Napi min 2 óra séta kell neki, szellemi fárasztás. Kutyasulit sem a saját pénzedből fizeted, ugyanis a beagle első kutyának nagyon makacs és öntörvényű.

És mi van ha nagyobb leszel, a suli mellett nem lesz rá időd? Megunod? Gondolj bele, 15 évre a társad lesz. Nem elég a kertes házban rohangálnia stb. Ha a szüleidnek nincs rá garanciája hogy vigyáznak rá, gondozzák akkor ne.

Utolsó vagyok

Nekem 8 éves korom óta beaglem van, ha mi nem mentjük meg akkor annyi neki. Tehát tapasztalatból írtam a dolgokat. Sosem vittem kutyasuliba, még mindig makacs egy kicsit.

"Mintha egy beagle egy szörny lenne. :D Tény, hogy van mozgásigénye, viszont egyébként angyali egy kutya, sosem volt semmi baj a szökéssel, stb."

Nem ezzel van a baj, hanem, hogy a beagle eredetileg vadászkutya, nem arra tenyésztették ki, hogy családi kutyaként örömet okozzon a körülötte ugráló gyerekeknek. Kicsit olyan ez, mintha vízipisztoly helyett rögtön egy igazi vadászpuskát adnának a gyerek kezébe. Biztosan tetszeni fog neki meg minden, csak arra nem tudja majd használni, amire elképzelték volna (családi vízipisztolyozás, medencés party, stb.) és így végeredményben csalódás lesz, aminek egyedül a beagle látja kárát.

Én mindenképpen azt mondom, hogy keressenek másik fajtát, ami család centrikus, nem szökős és könnyen tanul. Ha lesz már tapasztalat, sikerélmény a nevelést illetően, akkor jöhet a beagle is.

Lehet, hogy "elvileg" fajtatiszta, gyakorlatilag nem az. Szaporítótól vettétek. Egy hivatalos, normális tenyésztő nem ad 5 ezerért kutyát.

Betegségekre szűrésről kaptatok papírokat? Szülők, kiskutya...

Lehet, hogy occsón megvetted, de egy vagyont fogsz költeni orvosra, ki tudja hány generációra visszamenőleg beteges állományból került ki a kutya.

Most mi bajotok van? 8 éves a kutyusunk és 1-2 alkalommal egy megfázáson és egy lábficamon kívül 8 év alatt az ég világon semmi baja sem volt! De szerintem ezek a dolgok beletartoznak egy kutyus életébe. Azért szerettünk volna egy kutyust, találtunk is egy szimpatikusat, kifizettük és hazavittük, felneveltük... és még a mai napig a szemünk fénye... ezért lennénk felelőtlenek? Eleve úgy hoztuk el hogy már a legkoraibb oltásokat megkapta, de utánna is vittük még oltani. Állatorvos meg is vizsgálta akkor. Teljesen egészséges volt, és hála a jóistennek mai napig az. A törzskönyve ki volt állítva. A kezemben is fogtam. El is olvastuk. Csak nem vettük meg! Mert kutya szépség versenyre nem terveztük vinni, és nem vittük eddig se. Másra ha jól tudom úgyse jó. Másnak meg minek mutogassam hogy itt a bizonyíték, a törzskönyve! Fajtatiszta! Ezt csak a hülye emberek csinálják. Egyébként örültünk hogy ilyen kevés pénzért vehettünk egy társat magunknak, ami ráadásul fajtatiszta, mert nem voltunk olyan fényes anyagi helyzetben akkor.

Szerintem teljesen mindegy hogy szaporítótól, vagy kennelből, vagy menhelyről való egy kutyus. A lényeg hogy szimpatikus legyen. És érezd azt az érzésd hogy én szeretném ezt a kutyust felnevelni és szeretni! :)