Hogyan tegyem túl magam a kutyám halálán?

Fogadd részvétemet, és mély együttérzésemet. Az én kutyám, egy mentett német juhász, januárban ment el kb. 12 évesen, de még mindig nem tudtam magamat túltenni rajta, napi szinten siratom, még tegnap is kicsordult a könnyem miatta. Pedig nem ő volt az első kutyám, amit elvesztettem. Ez most mégis annyira fáj, hogy másik kutyát se akarok helyette, ami a régi veszteségeknél némileg segített. Az idő talán enyhít, nem tudom, egyelőre csak próbálok nem gondolni rá, de ez elég nehéz, mert itt látom az üvegajtón át a kertben az üres kutyaházát. De azt sincs szívem elmozdítani. Szóval nagyon együtt érzek veled.

Nekem is van másik kutyám, szintén egy öreg kutya, ő sem evett két vagy három hétig a német juhász halála után, nem mozgott, nem ugatott, elbújt, ő is depressziós volt, már azt hittem, őt is temethetem, vittem is orvoshoz, de a gyógyszerek nem segítettek. Aztán lassan elkezdett enni, és helyrejött. De hosszú idő kellett neki. Adj az öreg kutyádnak időt, legyél vele és szeretgesd sokat, és akkor lassan megszokja, hogy egyedül van.

Amúgy egy barátomnak is ugyanígy halt meg a labradorja, az övé ráadásul 3 évesen. Volt egy fotelja a lakásban, abban aludt, és reggel abban is találták meghalva, olyan békésen, hogy azt hitték, csak alszik. Ők is sokáig gyászolták.

Nekem lassan egy éve ment el a kutyám és mai napig is sokszor eszembe jut.

Szóval kitartást és sajnálom.

Hirtelen halál általában szívleállás okozza,erre nem lehet felkészülni,borzasztó lehet.

Másik kutyussal meg kell próbálni foglalkozni. Jobb kedvre deríteni. Kedvenc juti falat vagy vmit adj neki.