Félek a lovaglástól! Hogyan szerezhetném vissza a bizalmamat?

Idővel menni fog. Nekem egy esés után kb. egy évembe telt, hogy ne aggódjak, amikor olyat csinál a ló, amit anno az esésem előtt is. Persze neked lehet, hogy fele ennyi idő sem kell majd.

Illetve ezt is meg lehet szokni, az első esést nehezebb kiheverni vagy ha súlyosabb a sérülés, de a tizediknél már észre se veszed. :D

Az első pont az, hogy megkérdezed magadtól: Miért szeretnék lovagolni?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Vannak olyanok, akik azért lovagolnak, mert a baráti társaságuk lovagol, és máshogy nem tudnak a barátaikkal időt tölteni, vagyis azt hiszik nem tudnának. Ezt nagy hibának tartom. Bármit hibának tartok, amit csupán mások nyomására, és nem belső indíttatásból csinál az ember. Remélem érthető mire akarok kilyukadni.

Valaki divatból csinálja, valakire a szülei erőltetik rá, valaki pedig csak mókából.

Ideális esetben nem csak a sport miatt lovagolsz. Főképp azért kell akarnod lovagolni, mert szereted az állatot. Ha szereted az állatot, meg kell próbálnod érteni, mit miért csinál. Az esés élménye lehet, hogy nyomot hagyott benned, és idővel ez elmúlik. Az is lehet, hogy olyan nyomot hagyott benned, ami tudat alatt ki fog mutatkozni a lovak körüli viselkedésedben, lovaglási stílusodban. A legjobb módja annak, hogy az utóbbi esetet elkerüld, az az, ha megpróbálod megérteni miért esel/estél le.

Képzeld el, hogy iskolában, amikor alsó tagozatos voltál, biztos volt olyan, amikor direkt/véletlen valaki elökött az udvaron, vagy a folyosón. Ha véletlen történt, egyszerű az eset: Jó esetben bocsánatot kér, te leporolod magad, felkelsz, és mész tovább. Ha lehorzsoltad a térded megy rá a raktapasz, kenőcs, hidegvíz, vagy akármi, most nem az a lényeg, az a fő, hogy pár nap/hét múlva, már sem a testeden, sem a lelkeden nem látszik nyoma az esetnek. Más történik ugyan akkor, amikor direkt löknek el. Kiskorodban nem igazán gondolkoztál rajta, vagy nem tudtad igazán megérteni, ha csak el nem magyarázták neked, hogy egy másik gyerek miért viselkedik agresszíven, vagy miért vezeti le másokon a stresszt. Ha megértetted volna, lehetséges hogy sokkal nyugodtabban kezelted volna az ilyen helyzeteket, és esetleg nem vetted volna annyira szívre, vagy könnyebben fel tudtad volna dolgozni. (Nem feltételezem biztosra, hogy volt ilyen élményed, csak igyekszek valami kézzel fogható példát felhozni).

Na most, a lovakkal hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ők sosem szándékosan, ellened irányulóan cselekednek (vannak kivételes esetek, de ezek is mind ember hibából fakadnak, mégha nem is a tiédből, hanem pl. a lovat kiképző személy hibájából). Ha szereted a lovat, megtudsz neki bocsájtani, és szeretnéd őt megérteni. Ahogy említetted, te attól félsz, hogy a ló beugrik vágtába amikor nem szeretnéd ezt. Különböző lovaknál, vagy akár ugyannanál a lónál többféle eset is előfordulhat. Lehet, hogy olyan segítségeket adsz a lónak, amit ő beugratási segítségnek értelmez, ami annyit tesz, hogy nem tiszta közöttetek a kommunikáció. Lehet, hogy a ló nem elég képzett a szintednek, és nem kezdők alá való, hanem tapasztaltabb lovasoknak kéne segíteni neki, hogy mikor és hogyan kell vágtába beugrani. Ha ez az eset áll fent, és gyakoriak nálatok az esések, valószínűleg nem megfelelő oktatónál tanulsz, mivel nem tudja felmérni a lovaglási tudásod szintjét, vagy nem rendelkezik olyan lóval, ami a szintednek megfelelő. Ilyenkor érdemes oktatót váltani, mert ez a jövőben további balesetekhez és traumákhoz vezethet. Amennyiben az első eset, vagyis a kommunikáció zavara áll fent, az oktatónak lenne kötelessége, hogy elmagyarázza, mi történt pontosan az adott esetben, és hogyan kéne lovagolnod ahhoz, hogy ezek ne történjenek meg. Ha az oktató nem ad elég instrukciókat ahhoz, hogy megértsd mit kéne csinálnod, vagy mit csinálsz rosszul, szintén érdemes oktatót váltanod.

(Ilyenkor mondhatják mások, hogy a diáknak meg kéne kérdeznie az oktatót, hogy mi a teendő, én ezzel nem értek egyet. A jó oktató ösztönösen és feltétel nélkül megpróbálja megosztani a tudását, és igyekszik folyamatosan tanítani a gyereket, nem csak akkor mondja el mit kell csinálni, amikor megkérdezik. Hiszen ezért fizet a tanuló! Hogy tanítsák! Ha kérdezni kéne a tudásért, egész lovagló lecke alatt kérdezgethetne a diák, ezzel pedig egy csomó idő elmegy.)

Gyakran előforduló eset az is, amikor a ló megriad valamitől, el szeretne előle menekülni. Ilyen a legtapasztaltabb, legnyugodtabb lóval is előfordulhat, tisztában kell lennünk azzal, hogy a lónak ösztönös viselkedésében van benne, hogy a ló amikor valami új dologgal találkozik, vagy valamit veszélyesnek tart, próbál eltávolodni tőle, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az adott dolog 'nem eszi meg'. Fontos, hogy az oktató és a körül lévő emberek hogyan reagálnak le egy esést, ugyanis minél aggódóbb a környezet, minél pánikszerűbbek a körülmények, annál jobban megmarad a gyerekben az esés traumája, hiába lehet hogy a gyerek pedig csak egyszerűen lecsúszott, és akár semmi baja sem történt.

Ha pedig az aggaszt, hogy a ló megfog ijedni, sajnos csak azt tudom mondani, hogy a ló menekülő állat. Ilyen a természete. Ha ezt nem tudod feldolgozni és elfogadni, sosem lehet belőled jó lovas. Az pedig végképp hiba egy lovasnál, ha egy ijedés után haragszik a lóra (szerintem ez nálad nem áll fent, de inkább megemlítem).

Segíthet neked az, ha voltizs hevederben, és később nyeregben kengyelben és kengyel nélkül az oktatód alap szinten megtanít futószáron vágtázni, mielőtt elengedne. Ez azért jó, mert ha a ló véletlen megijed alattad, neked nem lesz új a ló vágtában lévő másfajta mozgása, nem ér majd ennyire meglepetésként a dolog, és kis szerencsével képes leszel higgadtan kezelni, kicsit nagyobb szerencsével nem is esel le ilyenkor.

Remélem tudtam segíteni.

Én elég nagyot estem elsőnek, agyrázkódás, fekete foltok és a többi jóság.

Edzőm nagyon figyelt rám utána mikor visszamentem, arra a lóra hónapokig nem ültem pedig mondtam neki hogy nem félek, de azért bennem voltak az emlékek. Kb két hónap után megint rá kerültem, ugyanúgy megbotlott vágtában mint mikor leestem de akkor simán kiültem és ez lendített túl azon a minimális parázáson. A lóra nem nehezteltem soha, nem az ő hibája volt és még oda is jött utána hozzám, aranyos nagyon.

Ha annyira nem félsz, én azt javasolnám hogy ülj arra a lóra akiről estél, akár futószáron csak. Utána könnyebb lesz szerintem.