Mire való a veiroter?

A veiroter segítségével könnyebb összeszedni a lovat. Egy mesterségesen létrehozott keretbe kényszerítjük vele a lovat, melynek hatására ellazul - vagy esetenként még jobban megfeszül - a felső vonala, ívbe hajlik a nyaka - ez minden esetben igaz, csak sokszor hamis az ív - és ezáltal könnyebben kezelhető, felszabadulnak a hátsó lábak, és jobban egyensúlyba kerül a ló.

Azonban a klasszikus lovaglási stílus elutasít minden ilyen segédszár használatát. Tehát nem ez a mostani "modern" klasszikus kiképzési módszer, hanem az eredeti! Az az igazság, hogy kezdők kezébe nem való, mert szépen ellehet vele rontani a lovat, egy tapasztalt lovasnak meg minek, hiszen tudnia illene ez nélkül is ellovagolnia tisztességesen a lovát.

Egyetértek az utólsóval: tapasztalatlan lovas kezében csak árt, tapasztalt lovasnak szükségtelen.

Azt a hamis illúziót kelti, hogy a ló száron van, keretben van, de mindez csak látszat, amint leveszed róla, csak rosszabb minden.

Igaz most kicsit más tollával fogok ékeskedni, na de itt a lényeg:

Half-Shire írta ezt a paci.hu díjlovas topicjában ( [link]

A Cavallo véleménye a veiroter-ről:

POZÍTÍVUMA: Segíti a lovagolhatóság problémáinak megoldását különösen az elrohanó lovaknál azáltal, hogy a kezek könnyebb használata mellett is biztosabb kontrollt jelent. Mivel a szárak egyik oldalt a kézhez futnak és nem fix a rögzítésük, finom kezű, gyakorlott lovasnak lehetősége van arra, hogy utána engedjen, könnyítsen a segédszár hatásán.

NEGATÍVUMA: Emelő hatásánál fogva megduplázza a lovas keze által kifejtett erőt a ló szájában; a ló fejét felfelé-hátrafelé egyfajta kényszertartásba húzza. Segédszárral a lovas nagyon finom, rugalmas, élő kézzel, a lehető legkisebb mozdulatokkal kell, hogy lovagoljon, és kétszer annyit kell utánaengedni, mintha egyszerűen csikókantárral dolgozna. A segédszár huzamosabb használata során a ló megszokja annak éles hatását, és elveszti bizalmát a lovas keze iránt, nem hajlandó a kívánalmaknak megfelelően előre és lefelé nyúlni, követni a keret tágulását. Miután levesszük a segédszárat, rendszerint megmarad a görcsös, felcsípett tartás, aminek semmi köze a helyes támaszkodáshoz. Extrém esetben eltávolíthatja egymástól a tarkóban az Atlas és az Axis csigolyákat, amely a ló életének hátralévő részében komoly fájdalmakat okozhat a lovaglásnál.

Dallos Gyula mesteredző véleménye:

Szerinte nem véletlenül találták ki a segédszárakat. A magyar közvélemény jobb érzésű emberei azért ódzkodnak tőle, mert nem ismerik áldásos hatásukat, vagy túlságosan sok visszaéléssel találkoztak. A dilettánsok pedig azért használják őket meggondolatlanul, mert a veszélyeikkel nincsenek tisztában. „Én egyáltalán nem vetem el, és nem kérdőjelezem meg hasznosságukat. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a ’cél szentesíti az eszközt’. Kikötőszárak nélkül például szakmátlan futószárazni, vagy voltizsálni, de a kezdő lovasok osztályban lovagoltatásakor is fontos a lovak megfelelő kikötése a kontroll miatt.

A martingál egy hihetetlen hasznos eszköz, amely még világversenyeken is engedélyezett ugrásban és militaryban. Akármilyen jól van belovagolva a ló, lehetnek rossz szokásai, esetenként vagdossa a fejét. A lényeg, hogy a martingál nem lehet túlságosan szűkre beállítva, nem akadhat el benne a ló, csak egy bizonyos határ fölé nem engedi.

A chambon marból lefelé nyújtja a lovat futószárazásnál, tehát a tarkót lefelé lazítja. Régen fogatlovakra használták a franciák előszeretettel. Mivel egy eléggé statikus helyzetben csak lefelé nyújtja, ezért az elejére ejti a lovat, az izmok nem mozognak, a nyak nem tud rövidülni és nyúlni. Csak a nyak lenyújtására való, a rugalmassághoz normál kikötőszár kellene.

A klasszikus értelemben vett segédszárakkal – a weyrothertől a normál segédszárig – nem a ló állapotát akarjuk befolyásolni. Karakterisztikus hibák esetén használjuk, amikor egy ló túlfűtött, őrült, vagy olyan helyzetben kell rá felülni a lovasnak, amikor nem lehet benne biztos, hogy sérülés nélkül megússza. Ilyen lehet például egy hosszú kényszerpihenőt követő felülés, vagy egyes túlfűtött lovaknál a díjkiosztás. Lovaglási célzattal azonban nem szabad használni őket! Arra, hogy a ló állapotát befolyásolja, csak dilettáns használ segédszárat. Ahhoz, hogy a lovat támaszkodásba, tartásba lovagoljuk, nem segédszárra van szükség, hanem a lovas ülése, befolyása, független keze által érhető ez el. Olyan ló még nem született, amit ne lehetne tartásba lovagolni!”