Támaszkodik, combra engedés, szár alatt van. Mik ezek a kifejezések?

A ló akkor támaszkodik, ha a ló szája és a lovas keze között folyamatos, rugalmas, puha kapcsolat van, a ló orrháta merőleges a talajra, a lovas a kezében mindig érez pár dekát, amivel a ló a zablát fogja. A ló felől ez az elengedettség és a bizalom jele is.

Ha szár mögött van, akkor a fejét jobban közelíti a szügye felé, nem a tarkó a legmagasabb pontja (helyesen ez), ezáltal kikerül a zabla hatása alól. A másik véglet, amikor "csillagvizsgáló" módon felkapja a fejét, szintén megszabadulva a zabla hatásától.

Combra engedés:

"Az oldaljárások tanításánál a legegyszerűbb, legkezdetlegesebb mód "a combra való engedés". Az egyszerű fordulatok, körök lovaglása technikailag úgy zajlik, hogy mindenkor a külső száron vezetjük a lovat, ez a szár határozza meg az ív nagyságát, megtámogatva a hátravett külső lábszárral. A belső szár adja meg az állítás mértékét, a belső lábszár pedig fenntartja a mozgás élénkségét. A hosszhajlítások előtt és után célszerű és ajánlott a kis körök lovaglása, amelyekkel előkészítjük, majd kontrolláljuk a hosszhajlítások, oldaljárások minőségét. A combra való engedés lovaglásakor a következőket tartsuk szem előtt: a középből lovaglást követően egyenesre állított lovunkat félfelvétellel figyelmeztetjük, ezután a megfelelő oldalra állítjuk, hajlítjuk. A külső oldalt lezárjuk a külső szárral, és a hátravett külső lábszárral, a belső szárral állítjuk és a hevederre tett belső lábszárral oldalirányba átléptetjük olyan mértékben, hogy ülésünk alatt kifejezetten érezzük a keresztbe átlépés tényét. A combra való engedés lényegében abban különbözik az oldaljárástól, hogy attól ellentétes az állítás és a hajlítás!" - Dallos Gyula