Tudtok lovas idézeteket? Nagyon megköszönném! Lent megtláljátok milyenre gondolok. (:

"A ló előnye tenger a bölcsnek ló való mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló."

"Az öröm ló és felnyerít

s lehet hogy elvágtat megint

de barna izzadása nem

veszendőbe van mindenem

és mégis mint a csönd ülök

a halott örömök fölött:

boldogan."

“Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.”

“A ló:

Önteltség nélküli nemes jellem;

Irigység nélküli barátság;

Hiúság nélküli szépség.

Szolgálatra kész,mégsem szolga.”

Remélem tetszeni fog egy-kettő.:)

Lovam nyakába borulva olyan érzésem van, mintha megállna az idő, eltűnne minden gond és gonoszság. Érzem lovam melegét, megnyugtató lélegzését. Úgy érzem, hazaértem.

Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ennek a csodálatos lónak a szeretetét, hűségét és tiszteletét. De azt tudom, hogy amíg csak élek, ugyanúgy fogom szeretni, mint Ő engem, ugyanolyan hűséges leszek hozzá, mint Ő hozzám és úgy fogom tisztelni, akárcsak Ő engem.

Ha veled vagyok drága lovacskám, elszáll minden rossz gondolatom, minden bánatom. Azt kívánom, bárcsak lelassulna az idő, bárcsak örökre együtt lehetnénk. Pedig holnap elvállnak az útjaink, s én semmit sem tehetek ez ellen. De ígérem, örökre szeretni foglak, lélekben el sosem hagylak.

Szeretlek, drága lovacskám, és tudom, Te is engem. De te szabadnak születtél, itt a karámokban már túl sokat szenvedtél. Ezért hát elengedlek, vágtass el a naplementében. Szívünk és lelkünk közös, így örökké együtt lehetünk.

- Ugye te el sem tudod képzelni az életedet a lovad nélkül?

- Viccelsz? Az életem egyenlő a lovammal! 

Csak álltam a karámnál és néztem Őt. Boldog volt, s ettől én is boldognak éreztem magamat, miközben darabokra tört a szívem. Tudtam, sosem láthatom többé, de mégis nyugodt voltam, hiszen annyi szenvedés után végre igazi otthonra lelt, ahol jól bánnak vele és nem bélyegzik meg sántasága miatt.

A lovaglás drága, nehéz, életveszélyes és időigényes sport… De a francba is, nekem ez jelenti életemet!

A lovak a világ urai. Igaz, nem ők a leggyorsabbak a szárazföldön, nem a legjobb úszók, és még repülni sem tudnak. De megjelenésükkel minden élőlényt felülmúlnak.

Úgy szeretlek, ahogy vagy. Nem érdekel, hogy kicsit rossz a hátad és a lábad, hogy nem tudsz 170 cm-t ugrani, hogy néha ellenkezel velem és hogy olykor az agyamra mész… Mert nekem ezekkel a "hibáiddal" együtt vagy tökéletes. Így, ahogy vagy - így szeretlek.

Kérlek, ne menj el. Még ne. Olyan gyorsan elröppentek az évek, észre se vettem, hogy menned kell.

Megtanítottál, hogy kell szívből mosolyogni, szeretni és elfogadni, kimondani az érzéseimet és a véleményemet. Mindent köszönök. Cserébe örökké szeretni foglak, szolgává tenni sosem foglak!

Régen azt hittem, örökké együtt maradunk, hiszen egymáshoz tartozunk. Azt mondták rám, bolond vagyok, amiért hittem egy ilyen álomban… Tévednek. Nem bolond voltam, hanem boldog.

"Most hogy kapunak támaszkodva nézem,

Amint kedves lovam az almafa alatt legel,

Olyan mintha nem történt volna semmi.

Pedig minden megváltozott.

Örökre..."

Előző vagyok. :)

"Lovam lába halkan csendben 

Tipeg topog fű se rezzen, 

Szépen lassan andalog 

Táncol mint az angyalok, 

Nesszenések madárdallam 

Ág reccsen a friss avarban, 

Lovam ugrik elszalad 

Elröpít egy perc alatt, 

Vágtass vágtass sebesen 

Repíts át a kék egen, 

Sörényedbe kapaszkodva 

Ráugrunk a csillagokra, 

Nyereg nélkül szőrén ülök 

Úgy pörög, hogy elszédülök, 

Felhők között nem is látom 

Hová viszel jóbarátom, 

Napkorong az úticél 

Oda engem ne vigyél, 

Megéget az minket nyomban 

És az álom lángra lobban, 

Menjünk inkább le a Földre 

Harmatos friss legelőre, 

Fűbe fekszem álmodom 

Enyém vagy szép táltosom."

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.

Ahogy nézem őt , a szemem mindent szebbnek lát.

Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.

...másoknak láthatatlan, de így lesz ez a történet épp a miénk.

A lovaglás az egyetlen olyan sport ahol a "sporteszköz" egy élő, saját gondolatokkal rendelkező állat. Ő nem egy sporteszköz... Ő egy társ.

Végtelenül szeretem, és mindent amit eddíg sikerült elérnem azt neki köszönhetem!

Ez a ló a mindenem.

SOHA ne várd el a lovadtól, hogy megalázkodjon neked, hisz ő a társad, nem az alárendelted!

Lovamat látva minden gondom elmúlik,ráülve mintha a felhők felett lennék egy olyan társra találtam aki ha szomorú vagyok észre veszi és hozzám bújik. Szeretem mikor csikósan viselkedik és ágaskodva nyerítve fogad.Az összes hibájával együtt elfogadom és addig gondoskodom róla ameddig csak szíve dobog.

A lovaglás egy ajándék, és ezt, akik nem űzik, azok nem tudják. A ló érintését, ahogyan alkalmazkodik egymáshoz ló és lovas, ezt csak az érti, aki lovakkal foglalkozik. Na és, ha bárki elítél?! Foglalkozunk mi ezzel? A lovunk foglalkozik ezzel? Mi egy tudás birtokában vagyunk, és a dolgunk az, hogy ezt a tudás/lószeretetet tovább adjuk.

Ha magadban nem bízol, bíz meg benne! Ő majd mutatja a helyes utat.

Az a pillanat,a mikor neked dörgölőzik az orrával és nyakadba fújja a meleg leheletét, felbecsülhetetlen!

Emlékszem milyen jó érzéssel töltött el amikor először megláttalak.. Amikor először a hátadon ülhettem. Már akkor tudtam h szeretni foglak. Emlékszem mennyire féltem. Féltem ,hogy ismét elrontok valamit.De te megtanítottál valamire. És hogy mire?Hogy legyőzzem a félelmeim és,hogy tiszta szívből tudjak szeretni .

Ha egy ismerős megölel, amikor szomorú vagy, - az kicsit jobb kedvre derít. Ha egy cimbora megpaskolja a hátadat, amikor szomorú vagy, attól már jókedved lesz. Ha egy barát megfogja a kezedet, amikor szomorú vagy, attól boldog leszel. Ha a lovad amikor szomorú vagy, csak ott van melletted, és érzed, hogy szeret, az fölér mindennel a világon.

Eggyé váltunk, és az idők végezetéig mi egy fényt látunk....:)

Teljesen más nyelven beszélünk, mégis megértjük egymást.

Mikor eljöttél hozzám,

valami csodás érzés töltött el engem.

E érzés nem a szerelem!

Valami több, mélyebbről feltörő érzés.

Szinte elmondhatatlan!

A ló...Megtanítja,hogy ne tántorodjunk el egy bukástól.Magunkat leporolva keljünk fel,és küzdjünk tovább! Megtanít önzetlenül szeretni, saját kényelmünket háttérbe helyezni, ezáltal jobb emberré tesz minket. Megtanít örülni az apróbb dolgoknak,és hogy SOHA ne adjuk fel, mert EGYÜTT, KÖZÖSEN minden célt elérhetünk, nincs lehetetlen..

A ló, aki nem csak barát,társ. A ló az életünk meghatározó része, kitölti elménket a vidám, és borús napokon is. A ló megtanít tisztelni a másikat és csapatban dolgozni, segítségével MI,LOVASOK szebb és jobb emberekké válunk rengeteg más embertársainknál. Meghallgat, és soha nem szól közbe, titkaink megőrzi, vigaszul nyújtja puha szőrét és sörényét. A lovak mellett megszűnnek a világ borzalmai.

Nincs csodásabb, mikor az elképzelésetek ugyanaz, a szívetek egyszerre dobban, a gondolataitok kiegészítik egymást és az az érzés is közös, hogy örökre barátok maradtok.:')

Mikor Veled vagyok, úgy érzem, még a lehetetlen is lehetségessé válik.

-ebben az egyetlen tekintetben benne van minden...

-például?

-Például az egész életem!

„Rengetegszer estem már pofára, de mindig felálltam és mentem tovább. Mindenki azt hiszi, erős vagyok és hihetetlen akaraterő van bennem. Pedig nem... Hidd el, ha nem léteznél Te, édes lovam, már rég feladtam volna mindent, egy senki lennék Nélküled. Ezért örökké hálás leszek Neked."

Tanuld meg megérteni a lovadat, s ő lesz a legjobb barátod örökre!

Csak ülök a fa árnyékában, és nézem a lovamat.. Belegondolok, hogy mi lett volna, ha ott hagyom azon a szörnyű helyen. Egyik barátom azt mondta, megmentettem ezt a lovat. Pedig ez nem igaz - Ő mentett meg engem!

Gondoltál már arra, hogy amit te csúnyának látsz, másnak milyen szép lehet?

Gondoltál már arra, hogy amikor bántod, mit érezhet?

Gondoltál már arra, hogy a lovak miért különböznek?

Gondoltál már arra, hogy egy nyerítés mögött mennyi fájdalom rejtőzhet?

Gondoltál már arra, hogy egy önfejű, kezelhetetlen ló mögött is felbukkanhat a megértés?

....... ....

Várjunk ...kitalálom a válaszod: NEM. na és most jön az a kérdés, hogy miért nem? talán, azért mert a mai világban mindenki csak magával törődik, könnyebb a lovat bántani, mint bele látni a fejébe, hogy ő olyankor mit érez vagy éppenséggel miért olyan amilyen. Egyszerűbb benne meglátni a hibát, mint saját magunkban, egyszerűbb őt leszólni, mit saját magunkat kritizálni, hiszen néhányan akkora egoval rendelkeznek, hogy képtelenek megtenni..

Hátán ülve elrepülnek gondjaid,

Hátán ülve szívfájdalmad megszökik,

Hátán ülve magányod elvándorol,

Hátán ülve végre érzed: valakihez tartozol!

Hátán ülve a szabadság szárnya hív,

Hátán ülve boldogsággal telik meg minden szív,

Hátán ülve felragyog az azúr ég,

Hátán ülve megérted, hogy a világ csak Velük szép!