A lovam megijed a farönktől, zacskóktól, szalmabáláktól, leeső falevéltől, mindentől terepen. Hogy tudnám erről leszoktatni?

Sok idomítóedzéssel, első körben. Idomítani terepen is lehet, megállsz, felmérsz szemmel egy négyszögnyi területet, és ott hajrá :)

A másik, pl. zacskót mutathatsz neki karámban, zörgesd meg, közelítsd meg vele, simogasd meg a lovat vele,dörgöld át itt-ott, hogy érezze, nem bánt, sőt, egész kellemes. :) Az enyém mondjuk a zacskózörgésre egyenesen beindul, mert egyből valami finomat vár :D

sajnos igazán sehogy. az enyém is ilyen. volt, hogy egyszerre esett le 5 falevél és ugrott 5 métert oldalra... ha igazán fél, van, hogy csak egy homokkupactól, vagy az úton keresztbe átmenő szántott nyomtól, vagy egy nagy kőtől, más színű virágtól, stb., akkor érzem, hogy remeg, horkol, guvadnak a szemei. ezen semmi nem segít, nem szabad rajta beparázni, nyugtatni kell, hagyni, hogy megnézze és tovább menni.

ha viszont ez odáig fajul, hogy pl. nem lehet vele egy jót egy tempóban vágtázni, mert ugrál az út jobb és bal oldala között, lestoppol-kilő, akkor jól jön egy pálca, azzal minden ilyen megijedésnél oda kell egyet csapni, a 3. vágtánál már nincs is gond.

engem az zavar igazán, hogy teljesen hangulat függő, van, hogy mindentől összefossa magát szó szerint, van, hogy egyáltalán nem ijed meg semmitől.

ja és utálom, amikor ijedtében 4 lábbal roggyant, elég kellemetlen érzés.

Mondjuk ha ténylegesen fél, akkor soha nem bántalmazom érte, hanem szárat adok neki, amint megnyugszik, megsimítom a nyakélét.

Én mióta rendszeresen idomítóedzéseken veszek részt a lovammal (ügető), azóta abszolút kezelhető, ha megijed, az se olyan durva, mint kezdetben volt (kb. mint egy szabályos rodeóbajnokság), nyugodt és kiegyensúlyozott paci lett terepen is.

Nyilván ha csak hisztizik valamin, akkor meg nincs kérdés, két csizma és két szár között tovább kell hajtani, az, amit ő úgy néz, engem nem érdekel, és elvárom, hogy őt se izgassa, menjen csak tovább. Ehhez tudni kell, hogy tényleg fél, vagy csak rájött, hogy el tudja veled ezt hitetni - mert akkor nem kell ráhagyni, ha csak balhézik, akkor mehet a pálca is akár, bár az általában nem szükséges, elég a céltudatos előrelovaglás.

Régebben az enyém is ezt csinálta, mostanában csak néha, főleg ha egyedül megyünk, és szeles idő van.

Sokat dolgoztunk edzővel, idomítottunk, (ugrunk is, de ez kevésbé fontos ebben az esetben) És ez "összehozott" minket annyira, hogy már nem fél mindentől kinn sem.

Minél többet járj vele sétaterepre, lehetőleg csoportban. Minél több inger éri őt, annál többször tapasztalja majd meg azt, hogy nincs mitől tartania. Sokat számít az is, ha csoportosan mentek úgy, hogy nyugodt lovakkal legyen körülvéve, az őt is le fogja nyugtatni.

Ha fél, engedj neki szárat, és maradj mindig nyugodt, de határozott.

Viszont soha ne kövesd el azt a hibát, hogy oda akarod vinni az adott dologhoz, hogy megmutasd neki. Ez csak stresszeli őket. Úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna és semmitől nem kéne tartania. Ne nézz rá te se arra a dologra amitől ő megijedt, mert azzal csak belegenerálod hogy tényleg van ott valami amitől félni kell.

Az idomítómunkát már említették előttem, én is ajánlom.