Mit csináljak vele? Vágtában elrohan.

Körön ugrasd be, lépésből vagy rövid ügetésből. Szárakkal folyamatosan játssz, rád figyeljen a ló, ne másra, külső megtart belső átmozgat. Derékkal próbáld szabályozni az iramot, amint úgy érzed hogy nagyon rohan, vedd fel, nyugtasd meg, beszélgess vele és ugrasd újra. Vagy ha nem tudod felvenni, de mégis úgy érzed hogy ura vagy a lónak, és van elég hely, akkor hajtsd, hajtsd addig amíg meg nem unja és semmiesetre se engedd megállni. Azért rohanjon mert Te azt kéred tőle, ne azért mert épp olyan kedve van. Ezt így ha néhányszor eljátszod vele, kétszer is megfogja gondolni, megéri-e rohanni. Természetesen amikor röviden ugrik be, és tartja is azt az ütemet akkor ne nyúlj hozzá, ne hajtsd, és ne kérj tőle egyszerre sokat, elégedj meg 1 kör rövid vágtával, dicsérd meg és utána már ne vágtázz vele. Nyilván ez az egy kör idővel 5-6 kör lesz, a lényeg az h tudja a ló, amint jól vágtázik, békén lesz hagyva.

Egy a lényeg: légy következetes, hogy lássa a ló az ok-okozati összefüggést. Amint látja, mi után mi fog következni, egyre többet fog gondolkodni, és ha már gondolkodik, akkor nyert ügyünk van! Hátralépés váltott intenzitással, átmenetek, kiszámíthatatlanul variált farterelések, és mozgatás. A legrosszabb, ha egy hisztis lóra még a klausztrofóbiát is ráerőlteted (ÁLLJ!).

Ügetésben is sok átmenetet lovagolj vele beugratás előtt. Körön emeld be,ülj jól mögé és tartsd meg a külső szárat,azon vedd fel. Ha kell beugratásnál kicsit "bújtasd el" ,hogy ne feszüljön bele,ne tudjon úgy elkapni. Körön sok átmenetet és kézváltást csinálj vele.

Azt értem alatta,hogy a beugratás pillanatára legyen szűkebb a keret,kérj tőle határozottabb állítást. Ezt nem kell természetesen tartósan fen tartani ,de így kevesebb eséllyel rohan meg. Növelni kell az átmeneteknél az összeszedettséget. Hameg elfelejted a külső szárat (amin fordítani,támaszkodtatni és felvenni kell) akkor ne csodálkozz,hogy elrohan.

Én terepre járnék ki vele, ott ha elrohan, továbbhajtanám, és abból venném fel finoman (ne az legyen amit ő akar, és ne azért legyen megállítva, mert elkezdett rohanni). Előbb-utóbb rá fog jönni, hogy az elrohanás nem buli, mert akkor még többet kell menni. Nekem egy ügetőm van, annyira rohant, hogy semmivel nem lehetett megfogni, aztán ezzel a módszerrel szép fokozatosan megtanulta, hogy nem kell rohanni, kap esélyt arra, hogy a gőzt kifussa magából, és így annyira lenyugodott, hogy kötőfékkel simán meg lehet fogni, és teljesen együttműködő lett.

Én is próbálkoztam annó azzal, hogy több vágtát kérek tőle, mint amihez kedve van, de igazából jobban bevált az, hogy ha nem tud kultúráltan vágtázni, akkor lépésben, ügetésben feladatokat kérek tőle. Nem csak egyszerű patanyomfigurákat, hanem combra való, körszűkítés, vállat be...olyat, amivel elfoglaltam az agyát. Amint minden jól ment, újra próbáltam a vágtát. Sajnos ez nagyon türelemjáték. Gondolom a hátul a váll+félfelvételek nem segít semmit se.