Szemét vagyok, ha belemegyek, hogy eladják?

Az lenne aljasság, ha nem engednéd eladni, mert "jaj szegény, úgy a szívemhez nőtt". Ez egy nagy mozgásterű állat, munkára, mozgásra, foglalkozásra van szüksége, nem az együttérzésedre! Láthatod, írtad is, ha dolgoztatva volt, utána nyugodtabban viselkedett, tehát itt van a kutya elásva.

Ennek ellenére nem akarod eladni egy olyan emberhez, aki valószínűleg végre tisztességesen járatná minden nap, míg ti ezt láthatóan képtelenek vagytok megadni neki? Azért lenne felesleges tőle megszabadulni, mert lehet, hogy az új lóhoz se mernél odamenni?

Azért KELL tőle megszabadulni, mert a közelébe se mész! Lehet, hogy a ti pénztárcátokat nem bántja a fölösleges eltartása, de ez akkor is egy élőlény, akit viszont nagyon is bánt a bezártság és az unalom.

ADD EL!

Ha pedig új lovat veszel, vegyél egy idősebb, kezesbárány hátast, akit nyugodtan használhatsz lovacskázásra.

" Most az én válaszomon múlik a dolog, én pedig félek, hogy ha nem élünk a lehetőséggel, idővel vágóra adná apa, mert a hidegvérű lovakat manapság kevésbé keresik, legalább is nekem ezt mondja."

"Viszont úgy sajog érte a szívem, úgy érzem aljas vagyok, hogy egyáltalán eszembe jutott."

Igazad van, jobb lenne neki, ha apád vágóba adná, mert másnak nem tudnátok eladni, mert egy kezelhetetlen ló nem kell senkinek, ti meg nem bírtok vele...

Nem a ló kezelhetetlen, hanem nem értenek hozzá. Ő maga írta, hogy elszúrták, nem csinálnak vele semmit. Ez a ló (és más állat sem) tud "gonosz" lenni. Nem éreznek ilyet, mint ahogy szeretetet sem. Ennyiből rögtön lelehet szűrni, hogy egy életerős fiatal ló, akinek tele van a s**ge.

Ne a saját, hanem az ő érdekeit nézd. Legalább ennyiben. Ha tényleg jó helyre, jó emberhez kerülne adjátok el.

Az meg, hogy úgy viselkedik veled, mint egy másik lóval...Magyarán nem tisztel, ő az alfa.

Egy ló nem motor. Nem mondhatom azt, hogy nem sikerül vagy meguntam és lerakom a sarokba. Egyedül van és mozgatva sincs, ez az egyik legrosszabb helyzet.