Mikor nehezebb kialakítani az együttélést? Ha egy már meglévő kutya mellé van hozva újonnan kismacska, vagy ha már meglévő macska mellé van újonnan hozva egy kölyökkutya?

Jobb ha a macska van előbb mert az biztos piszkálni fogja a kutyát egy darabig de aztán megszokja

Ha a kutya van előbb az meg lehet,hogy egyből szétkapja a macskát egy harapással

Hát az egy elég kistermetű kutya, lehet,hogy a macska még kárt is tud benne tenni

Szerintem jobb megoldás ha a macska van előbb mert nem mindegyik kutya tudja megszokni a macskákat

Egyértelműen jobb, ha a kutya van előbb, a magyarázat pedig végtelenül egyszerű:

Egy kutyát összehasonlíthatatlanul könnyebb megtanítani arra, mit szabad, mit nem. Egy macskánál erre gyakorlatilag elhanyagolható esély van.

Ezen kívül:

Egy jól tartott kutya (nem etetést meg orvosi ellátást értek ez alatt, hanem "mentális, pszichés egészséget, aminek alapfeltétele a falkasorrend felállítása)

alapból úgy van tartva, hogy a követő pozíció legyen a legmegfelelőbb számára.

Mivel emberekkel másképp nem is tudna harmóniában élni. Ez, tény.

Innentől kezdve, pedig egy jól nevelt kutyát már semmiség megtanítani arra, hogy az emberekhez hasonlóan a macskát is maga elé tegye a falkasorrendben.

Ezzel ellentétben egy macska önbizalmát mindig növelni kell. Más esetben szintén nem tud az emberrel harmóniában élni, mert ha el van nyomva, frusztrált, és depressziós lesz.

Tehát egy békében együtt élő kutya és macska közül ösztönösen a macska lesz a domináns, ha mindkettő megfelelően van tartva, és nevelve! (megfelelő pszichés körülmények közt)

(Amelyik meg nem tud békében élni, abban az ember felelőssége és hozzá nem értése is vastagon benne van!)

Úgyhogy ha előbb van ott a macska, az alapból sokkal dominánsabb lesz, amiről leszoktatni nem is lehet, nem is szabad, nem is egészséges, viszont egy jó erőben lévő domináns macska komoly sérüléseket tud okozni egy kölyökkutyának.

Fordított esetben a kutya hiába felnőtt, jól nevelten könnyedén megkérhető alárendelt magatartásra a macskával szemben.

Nekem a macska volt előbb, már 4 éves volt, amikor mellé került az akkor 6 hónapos kutyám. A macska pár nap pánikolás után megértette, hogy megvédem őt a kutyától (nem akarta bántani a kutya, csak kutya módra játszani akart vele, de azt sem engedtem). A kutya annyira tiszteli a macskát, hogy ha a cica a plédjére fekszik, le sem mer feküdni mellé :) Nálam most 2 kutya van, a másodikkal is ugyanígy csináltam, tudomására hoztam, hogy a macska tabu.

Néha, ha olyanja van a cicának, meg a kutyákhoz dörgölőzni, szimatolni őket, és hagyja magát ilyenkor nyalogatni. Na ilyenkor totál boldogok a kutyák :)

Idős kutyus mellé került 3 hetes kiscica, a kutyus a saját kölykeként nevelte fel, mikor a cicus nagyobb lett, olyanok lettek egymással, mint a tesók. Néha civakodtak, mikor a cica túlpörgött és a kutyus agyára ment, néha viszont együtt aludtak, hízelegtek egymásnak, odaadták egymásnak a saját kajájuk maradékát:)

Később a cic mellé új kutyus került, eleinte nem szerette, hiányolta a régi kis társát, akivel összenőttek az idő során. Aztán végül lerendezték a problémát egymás között és a cicus lett a főnök, így kiegyeztek, barátok lettek, elvannak, néha játszanak. A másik kutyussal inkább egyenrangúak voltak, vagy a kutyus volt fölényben, nevelte, rendezte a cicát. De az új jövevénnyel sosem volt olyan közeli viszonyban, mint a pótanyukájával. Ja, közben még az új kutyus előtt kiscica is érkezett, akivel meg ő viselkedett úgy, ahogy az idős kutyus vele anno:)