Befogadtam utcáról két macskát, de rájöttem, hogy nem kellett volna megtartanom őket, mert nem vagyok macskás. Együtt lehet élni velük úgy, hogy az alap kötelezettségeimen kívül "nem veszek róluk tudomást"?
Van egy kutyám, akivel nagyon passzolunk, pont illik az ideges, hirtelen, önpusztító jellememhez, mert ő meg nagyon türelmes, nyugodt kutya, aki a lakásban szó szerint semmit nem csinál, csak van, mint a befőtt, de kint órákat lehet vele sétálni, ami nagyon jót tesz. Ő is mentett kutya, mint ezek a cicák, de ővele olyan jól megvoltunk, mindig tudta mit kell tennie, hogy épp odajöjjön és ölembe hajtsa a kis fejét vagy csak hagyjon békén vagy kezdjen esetleg bohóckodni vagy lépjen fel védelmezően(amikor féltem). Egyszerűen egy tökéletes kutya, szavak nélkül beszél és tanít engem a mai napig, de ezekkel a csóri cicákkal nem tudok kijönni sehogy. Ha simizni szeretném őket, ők nem akarják, ha épp nem érek rá, a fejemen ugrálnak, hogy játszunk, ha kaját adok épp nem kell nekik, de fél óra múlva kunyerál, ha kint van nem jó, de bent se jó, az se mindegy mivel játszunk, áh, nem értem őket, nem tudok mit kezdeni velük, 1xűen idegesítenek. Szóval ha a reggeli-esti kaja-pia-almolás-gyógyszer-szőroldó stb kötelezettségen kívül egésznap rájuk se nézek, az nagyon rossz lenne nekik? Mert én már nem tudom egésznap lesni a kívánságukat, majd ha odajönnek kapnak egy simit. Kutyesszal megvan a rendszerünk, életmódunk. Viszont azért szeretem őket, meg rajtam kívül mindenkitől félnek, hogy adhatnám így bárkinek őket.
Amúgy egyáltalán van ilyen, hogy sehogy se értem őket, hogy nem valóak nekem, hogy 1xűen kutyásnak születtem, abból is a nyugis, türelmes fajtákhoz? Vagy simán csak szarember vagyok?
válasza:Az a fő probléma, hogy azt hiszed, az állatok vannak érted, ezért nem jössz ki a macskákkal. Egy szerencsétlen kutyával bármit meg lehet tenni, a fent felsorolt dolgokat is, hogy neki kell lesni hogy éppen milyen hangulatban vagy, a macskákkal viszont nem lehet. A kutyával sem kéne, de ők ilyen kis szolgalelkűek. Ha hirtelen, ideges, és önpusztító vagy, ha egyszer a sarokban kell kussolnia, máskor pedig a kedvére teszel egy-egy hosszú sétával, ha kiszámíthatatlan vagy, ha hangulatember, ő akkor is szeret és alkalmazkodik. Persze az állattartás lényege pont nem ez, ezt a macskákon láthatod is.
Az állatok olyanok mint a szőrös gyerekek. Ha lenne egy gyereked, akit te vállaltál, az sem úgy lenne normális hogy ő van érted, hiszen nem ő akart az életed része lenni, te vállaltál érte felelősséget, neked kell érte lenned. Az állatok is ilyenek.
válasza:Nagyon szép, hogy befogadtat őket.De hosszú távon nagyon nem fogod magad velük jól érezni.
Nekem cicám van,igényli a szeretetet.Teljesen mások mint a kutyák.Régen volt kutyám tudom mennyire mások.Szóval én a helyedben, keresnék nekik gazdit.Aki nem csak szállást és ételt ad nekik.
válasza: válasza: válasza:Amúgy is sokkal jobb sorsuk van, mint a macskák nagy részének szóval...
Nehogy már neked kelljen igazodni hozzájuk.
Nem, nem használom ki a kutyámat, csak vele megértjük egymást, jobban elvagyunk együtt. Megvan a rendszerünk, az életmódunk. Mindennap 5-kor és 11-kor, azaz napi 4x megyünk ki, ebből az 5 órai séták 2 órásak, a másik kettő pisiszünet. A nagyséták után reggeli és vacsora, együtt eszünk. A séták alatt el szoktam engedni futni, imád ásni, megreptetni a galambokat, játszani más kutyákkal és együtt is szoktunk kergetőzni. Ezután eszik-iszik, aztán megy aludni és csak a következő séta előtt 5 perccel szól, hogy készülődjek. Ennyi. De a cicáknak hiába próbáltam hasonló napirendet, nekik sose jó, hogy mi mikor van, így arra jutottam, hogy rájuk hagyom és ennyi. Reggel este ellátom őket és ennyi, majd feltalálják magukat, va 5000 játékuk, 2 hatalmas kaparóbútor, kvázi saját szobájuk, de mindenhol lehetnek, szóval befejezem, hogy mindig azt csinálni, amit épp ők akarnak. Csináljanak, amit akarnak, én rendben tartom őket, de amúgy hagyjuk egymást békén és kész. Megvagyok a kutyámmal. Persze, ha odajönnek kapnak simit, de az tényleg kb 3 naponta 1x van, hogy ők jönnének oda, de 2 simítás és odébb is állnak. Szóval nem fogok már a nyomukban járni, ennyi.
Nem utálom őket és nem zavarnak, csak azt érzem, hogy nem tudok 100% cicássá válni, mert nem szeretem azt, amilyenek. De mondom, próbáltam alkalmazkodni hozzájuk, de nem tudok kiigazodni rajtuk, tudom, hogy azért, mert macskák és az, hogy "mertmacska", az mindenre magyarázat kéne legyen, de nekem nem jön be. Nem tudom mi mást tehetnék.
válasza: válasza:Nem utálom őket és nem zavarnak, csak azt érzem, hogy nem tudok 100% cicássá válni, mert nem szeretem azt, amilyenek.
Kell egyéb indok, hogy oda add őket valakinek? Hírdesd meg valahol csak akad gazdájuk.
Legközelebb befogadás helyett szimplán ki is hívhatsz állatmentéssel foglalkozókat, ha macskát találsz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!