Ventelhetek egy kicsit a macskám miatt?

Tudom, hogy az oldal célja nem ez, és teljességgel megértem ha törölni fogják, de egyszerűen muszáj kiírnom magamból...

Egész életemben mentés és örökbefogadás párti voltam, emiatt is kértem szüleimet hogy fogadjunk be egy mentett kiscicát 1 éve. Azóta megpróbáltunk MINDENT és semmi nem segített. Kértünk állatorvostól tanácsot, kértünk itt, kértünk más macskás csoportokból, még külföldiekből is. Minden tanácsot kipróbáltunk. Az összeset. Csak hogy néhányat említsek, ivartalanítva volt, kapott feliwayt, utána szedett állatorvos által felírt nyugtatót, raktunk be több almot és naponta többször vannak cserélve, stb. És MÉG MINDIG ott tartunk, hogy pisil és sz*rik mindenhova, és félős. Konkrétan semmit nem haladtunk, minden nap egy rémálom. Én tartottam a hátam, ha szüleim azt mondták hogy elegük van és megy a menhelyre. Anyának mosnia és takarítania kellett 12 órázás után, mert sz*ros ágyba csak nem feküdhet be. A végtelenségig tudnám sorolni. Tudom hogy itt a macska az igazi áldozat, valószínűleg ő sokkal jobban szenved mint mi, de kifogytunk az ötletekből, hogy hogyan segíthetnénk neki. Teljesen össze vagyok törve, és tehetetlennek érzem magam. Soha nem lennék képes elaltattatni, vagy egy ketrecbe száműzni élete végéig (a normális cicák nagy részét sem fogadják örökbe a menhelyről, esélye sem lenne...) de nem is tudok így élni tovább.