Akik már szoktattak össze két cicát. Hogyan teltek az összeszoktatás napjai/hetei?
Első reakciójuk mi volt egymás láttán? Mennyi idős volt a két cica? Mennyi időbe telt, míg megkedvelték egymást? Milyen módszerekkel szoktattad őket?
Nagyon az elején vagyok az összeszoktatásnak, kicsit jó lenne olvasgatni “sikersztorikat” hogy megnyugodjak.
Azon aggódom, hogyha nem sikerül, mihez kezdek, mert mindkettejük fontosak számomra. Fokozatosság, óvatosság az megvan, és tudom hogy akár őszig eltarthat a dolog. Nem türelmetlen vagyok, csak bennem van az, hogy mi van ha nem jönnek ki.
válasza:Többször kellett cicákt összeszoktatni, ami szerintem nagyon fontos, hoyg kezdetben mindegyiknek legyen egy "saját területe", ahová a másik nem mehet, illetve az etetötál, cica-wc mindegyiknek külön legyen.
Semmi esetre se eröltesd, hogy együtt legyenek, több hét, mire összeszoknak.
válasza:Hogyan teltek? Extrém sok karmolással, meg nyaú-val.
Annyira, hogy eleinte, ha egy helyiségben voltak, ki se jöhettek a hordozóból, mert hordozón keresztül morogtak egymásra, a rácson keresztül meg verekedtek.
Így külön helyiségben laktak. Fiú-lány páros, mindkettő ivartalan.
Végül már "csak" azzal idegesítették egymást, hogy egymás tányérjából ettek, gyakorlatilag tányért cseréltek. Együttalvásról még csak szó sem volt. Már annak is örültem, ha aznap nem verekedtek.
A lány az idősebb, de ő jött később, a fiatal kandúr addira már 2 éve itt volt. Mégis a lány volt, aki ki nem állhatta a kis kandúrt, a fiú csak visszaadta, amit kapott, de nem kezdeményezett.
Azért múlt idő, mert közben a kis kandúrom beteg lett, és meghalt. Elveszítettem őt.
Az öreglány nem kereste egy percig sem. Tényleg nem szerette. Ez egy szomorú történet.
Most az öreglány lányokkal van, két kicsi kislányt kapott, akik már ivartalanok. De ivaros korukban is kijött velük, meg most is. Talán csak a fiúkat nem szerette.
válasza: válasza:Hát, én nem tudom mit csináljak.
Péntek óta itt van a kiscica, a kandúrom pedig nem is nagyon akar egy légtérben lenni vele. Eddig kiment az udvarra, kint henyélt, nézelődött, majd bejött hozzánk, evett, felment a helyére és aludt, esetleg az ágyon a lábunknál összekuporodva, csukott szemmel bámult.
Most meg bejön, eszik, elindul a helye felé, megáll félúton és a cicán legelteti a szemét, aki az ágyon van. 5 perc bámulás után lejön onnan és már kéredzkedik is kifelé.
Amíg megáll és nézelődik, akkor szoktam a kezemben fogva a kicsit odamenni hozzá, simogatom beszélek hozzá, és egymásra nyávog a két cica.
Néha a kandúrom nemcsak nyávog, hanem fújtat is, de a teshelyzete nincs támadó pozícióban, szőrét sem borzolja fel.
Viszont olyan hangja szokott lenni, mint a temerinnek. Nem tudom eldönteni, hogy most tart tőle, vagy egyszerűen csak zavaró számára a cica jelenléte.
válasza:A "régi" cicád tudja, meddig bírja elviselni az újat, engedd neki, hogy akkkor jönnön-menjen, amikor neki tetszik.
Így fogja a legjobb eséllyel megszokni a kicsit, lehet, hogy nem lesznek nagy haverok, de eltürik egymás jelenlétét.
6# Engedem is neki, hogy azt tegye amihez kedve van.
Abban reménykedem, hogyha nem is lesznek oda egymásért, legalább elboldoguljanak egymás mellett.
válasza:"Péntek óta itt van a kiscica, a kandúrom pedig nem is nagyon akar egy légtérben lenni vele."
A fokozatosság már itt bukott. Azzal kezdünk minden összeszoktatást, hogy nem engedjük össze őket egyből. Egyrészt a karantén is fontos lett volna, másrészt a lépcsőzetes haladáshoz kell, hogy ne érezze úgy, hogy rögtön betört az új macska a territóriumába...
Én segítettem már másoknak is összeszoktatni macskát, illetve nekem is van 3 macskám. Egyik kölyökkorától velem van, kb 3 éves volt, mikor jött egy másik, szintén felnőtt (kb 4évesnek saccolt) utcamacska hozzá. Aztán ezek után kb 3 évvel jött egy szintén kb 3-4 éves macska. Az első összeszoktatás könnyű volt, a másodiknál, ahol a meglévő kettőhöz szoktattam az újat, nehezebb, mert a "saját" cicám nehezen viselte.
A megfelelően csinált összeszoktatással minden macska összeszoktatható. Mondjuk, mint írtam, az lépcsőzetességgel kezdődik, nem úgy, ahogy te csináltad.
Kölyköket könnyen lehet kb bármihez szoktatni, mert még most "épülnek", az idősebb az, akinek vigyázni kell ilyenkor a lelki nyugalmára.
Rossz hír: kijárós macskákkal sokkal kisebb esélye van a hatékony összeszoktatásnak. Ha zárt kertbe/kifutóba jár ki, és kimehet oda a kicsi is, akkor oké, de ha hagyod kóricálni az utcán a nagyot, akkor ő kb félig kóbor, és meg van az esélye, hogy ha bizonytalannak érzi a territóriumát vagy a pozícióját, akkor megléphet. Bent tartott macskáknál a kényszerítő faktor a terület közös használatára nagyban hozzájárul a sikerhez.
Így ráadásul tudja kerülni a kicsit, ami szintén nem hatékony.
Azt írod egymásra nyávog a két cica. Ez mit jelent? Vernyákolnak? Mert az konkrétan agresszió. A fújás, borzolódás nem vészes, az inkább a félelem, diszkomfort jele, szóval abból könnyebb kijönni, mint a harcrakészülésből. Sima nyávogás nem hiszem, hogy egymásnak szólna, hiszen a macskák azt nem használják fajon belüli kommunikációhoz.
8# Nem engedtem őket össze!
A kicsit a kezemben fogtam, a nagy pedig nézte őt.
Az enyém nem megy ki az utcára, nem csavarog semerre. Legmesszebb akkor ment, amikor felugrott a kerítés peremére és onnan nézte a szomszédot.
A garázs tetején, a kutyaházban, a teraszon, hintaágyon vagy a széken szokott lenni.
Mindig beengedem, ha be akar jönni.
Nyávogást úgy értem, hogy: (idézem) máu.
A kandúr amúgy is nagy dumagép, ha valamit akar, rám nyávog, és a kicsi jelenlétében is dumált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!