A macskák ragaszkodnak a gazdájukhoz, és a házhoz, ahol megszülettek, vagy simán elhagyják egy jobb helyért?

Rossz oldalról van megközelítve a probléma.

A kinti macskáknak nem olyan az otthon felfogásuk, mint az embereknek, hogy van a szülőházuk és van a lakóházuk.

A házi macskáknak ugyanúgy territóriumuk van, mint a tigriseknek, csak nem 20–100 km²-es léptékben, hanem kinti vagy félig kinti macska esetén csupán kb. 0,05–0,30 km² tartozik bele. Simán beleesnek olyan udvarok és utcarészek is ebbe, amikhez nincsen semmi közük, és amik metszik másik 8-10 macska territóriumát is. A te udvarod is beleesik vagy egy tucat olyan macskának a territóriumába, amit sosem ettél vagy láttál.

A kinti vagy félig kinti házi macska ugyanúgy, mint a tigrisek, kényszert éreznek rá, hogy naponta többször körbejárják ezt a nagy területet, hogy megjelöljék az illatukkal, elkergessék a betolakodókat. Ugyanez az ösztön megvan a benti macskákban is, csak ők a lakás területére korlátozzák ezt a körbejárkálós, jelölgetős rituálét, helyhez kötöttebbek és nagyobb biztonságban vannak.

Tehát, ameddig csak részben is kint vannak tartva, addig körbe fogják járni ezt a területet. Sőt, akár megpróbálhatják kiterjeszteni is a határait itt-ott, és még messzebbre elcsatangolhatnak. A körútjaik alatt mindig benne van a pakliban, hogy összeverekednek másik macskával, kutyával, egyéb állattal, hogy mérget esznek, hogy elüti őket egy kocsi, hogy megveri vagy bezárja őket egy ember vagy megáznak, és megfáznak, összeszednek valamilyen fertőzést. Aztán vagy betegen, mindenféle harci sérüléssel keverednek haza, vagy nem tudnak hazamenni. Ha nem kerül elő egy kinti vagy félig kinti cica, akkor ezekre van nagyobb esély, nem pedig arra, hogy "talált egy jobb helyet".

Persze benne van a pakliban az is, de az a macska cseréli le a családját, amivel nem törődnek eleget. És ide nem csak az tartozik, hogy kapjon enni-inni és legyen fekhelye, mert a macskák önállóak, ezekről tudnak optimális esetben saját maguknak is gondoskodni, ezekért nem szorulnak rá az emberre. Érzelmi kapcsolat, családi dinamika az, ami egy gazda mellett tart egy macskát. Együtt töltött idő, osztatlan figyelem, játék, testi kontaktus, stb. Akkor kezdenek el a lakásban is törni-zúzni, ha nem kapnak elég figyelmet, nem fárasztják le őket megfelelően, és unatkoznak.

Összefoglalva;

Ha azt akarod, hogy ne hagyjanak el önszántukból, akkor annyi és olyan figyelmet kell fordítanod rájuk, mint amit egy magas színvonalon tartott kutyára fordítanak.

Hogyha pedig azt akarod, hogy önhibájukon kívül se hagyjanak el, akkor szoktasd őket teljesen be, és ne engedd ki őket olyan udvarra, ahonnan el tudnak menni. Lehet kapni hámot és pórázt, amivel meg lehet őket sétáltatni. Illetve lehet nekik építeni szökésbiztos, oldalt és felül strapabíró, sűrűbb szövésű hálóval körbevett, fa keretes kifutót az udvarra. Olyasmit, mint egy télikert, vagy mint a vadasparki kifutók kicsinyített mása.

Szívesen! Ha nem volt még macskátok, akkor ajánlott elolvasni néhány cikket a témában, ami a habitusukat és az általuk kedvelt vagy nem kedvelt dolgokat taglalja. Banálisnak tűnhet, de nagyon megkönnyíti az együttélést velük, hogyha tudod, hogy mit miért csinálnak.

A macskák is kötődnek a közhiedelemmel ellentétben az emberekhez, - az emberekkel való kommunikációért fejlődött ki a nyávogás is - csak máshogy, mint egy kutya. Ebben közrejátszik az is, hogy a macskát jóval később kezdték el háziasítani, mint a kutyát, az hogy a háziasítás során is kevésbé tartották emberhez közel, és az, hogy a macskafélék felnőtt korukban többnyire magányosan élnek, elkerülik a párosodáson kívül a fajtársaikat. Egy macska több "én időt" igényel és függetlenséget, az érzelmeit kevésbé látványosan jelzi, mint a kutya. A füle állása, a farka állása, a szeme "beszél". A különféle hangsúlyú és frekvenciájú nyávogások is más-mást fejeznek ki. De attól még ott van a kötődés.

Az leginkább rajtad múlik, hogy mennyire fog hozzád kötődni!

A történet ugyanaz, mint ami az embereknél.

"a szeretet lényege, az együtt töltött idő"...

Mienk egyszer, kb 1 éves korában elszegődött fél évre máshova, bár gyanítom hogy be volt zárva, jól tartották, azzal nem volt gond.

Aztán szóltunk az illetőnek, hogy bocsi de jó lenne ha visszaadná az állatot, mert mi neveltük, hordtuk orvoshoz, oltásokra stb.

Aztán hazajött a piszok. 🙂

Azóta is vetett ágyban alszik időnként.... 😅😅

Mi öt macskát fogadtunk be (testvérek). Előtte is voltak macskáink, teljesen tipikusak, sajnos ivaros kandúrok voltak, sokat eljártak, aztán el is tűnt mind. Két éve fogadtuk be ezt az ötöt, már tudatosan készültünk, féléves korukban ivartalanítottuk mind az ötöt. Alig járnak el, ha el is mennek, olyan közel, hogy hívásra fél percen belül ott vannak. Egész nap a portán pocolnak a legkülönfélébb helyeken. Nagyon félősek az idegenekkel, zajokkal szemben.

A hangsúly a mihamarabbi ivartalanításon van, hogy meg se szokja a rendszeres túrázást.